2015. augusztus 21., péntek

Néha csak úgy jönnek.

Mindig olyan voltam, aki nehezen szakad el dolgoktól.. és emberektől.
Most is az vagyok. Talán sosem tudom elengedni teljesen azokat,
amik boldoggá tettek.
akik boldoggá tettek.

Én előre haladok mindig. Millió lépéssel minden előtt járok már, messze.
Idővel magam mögött hagyva ugyan, de egy érzékenyebb pillanatban könnyen visszatérnek és tűvel szurkálnak, csak hogy kicsit még fájjon is.