2014. március 29., szombat

2014. március 28., péntek

One love.

Nőnek lenni jó. Szép nőnek lenni pedig még annál is jobb.
Hosszú idő elteltével a magunk mögött hagyott emberek visszavágynak hozzánk.
Meg akarnak kapni. Megint.
Na de akkor ők hagytak maguk mögött, aztán mi őket, most pedig.. mi őket. ÉN ŐKET.
Elhiszem én, hogy szeretik a közelségem. Az enyémet ki nem?
Még az is szereti, aki nem szereti.
Az is, aki szeretné, de befolyásolva van, és nem teheti.
Ó, igen. Micsoda tökéletesen ellenállhatatlan közeledni és közeledni. 
Titokban távolodni.
Egy szerelem. Kettő, csipkebokor vessző.


2014. március 23., vasárnap

What.

Nem is tudom, mi ez az érzés. Olyan.. nem tudom megfogalmazni.
Tegnap is olyan fura voltam, rég voltam már olyan fura.
Csalfa és büszke arra, hogy vagyok.
Meg hát mostanában úgy is érzem magam, mint egy újonnan piacra dobott iPhone. 
És mégis élünk.
 

2014. március 16., vasárnap

Opinion.

Miért vagy ilyen blablabla. 
Teljesen korrekt vagyok másokkal szemben.
Ülök a vonaton a fák pedig rohannak. Valamerre.. tartok. Egy helyben ülve, mégis megyek.
Körbenézek és néhány megvető pillantást (vagy csak szerintem) kapok el, amint az öltözékemet nézik, mert hűűha, fúj a szél és szoknyában vagyok, na és aranyos (szerintem IS). 
Mérlegelni.
Tanulj meg. 
Vagyis.. már rég nem számítok én semmit for you és ez frusztrál. 
Nem is.
Fáj, mondhatni..
És nem, ma nem, mint már réges régen sem.
Fura, ahogy telnek a napok és egyre messzebb kerülök a közelségtől.. egyre közelebb a messzeséghez.
Mert bizonytalan vagyok azzal, amit jól ismerek, és biztos vagyok abban, amit még nem.
Levelet szeretnék írni valakihez, mert már írtam kétszer, és mindkettő tökéletlen volt.

××××××××××××××××××

Tökéletes.



2014. március 15., szombat

We were born to be a skeleton.

Nem sokat változtam kiskorom óta. Akkor is kiskutyával a kezemben járkáltam, belefeledkezve, hogy vagyok.
Most kiskutyával járkálok, belefeledkezve, hogy milyen szép is a tavasz.. szép s boldog, akárcsak én.


2014. március 14., péntek

Shadows.

Egy pillanatig húzódik végig az arcomon.
Abban a pillanatban benne van.. minden örömöm, minden bánatom, minden boldog pillanat, ami elmúlt, minden szomorú pillanat, ami elmúlt. És ami tart még, a mosoly erejéig.

És elsuhan, mintha nem is lett volna.

Árnyék.. árnyékok vagyunk.
Önmagunk árnyékai.
Benned élek.


2014. március 2., vasárnap

Fucking pain.

Fura amúgy az ember. A jó pillanatok csak akkor és ott jók, amikor, és ahol megtörténik Néha persze eszedbe jutnak, és elmosolyodsz, vagy még nevetsz is, de ezek is pillanatok. De ami rossz, ami fáj, az meg mindig ott van. Néha csak tompán, valamikor meg kitör. De hosszasan rágódsz rajta. Fordítva elviselhetőbb lenne az élet. 
-Nem én mondtam. De így van.