Miért vagy ilyen blablabla.
Teljesen korrekt vagyok másokkal szemben.
Ülök a vonaton a fák pedig rohannak. Valamerre.. tartok. Egy helyben ülve, mégis megyek.
Körbenézek és néhány megvető pillantást (vagy csak szerintem) kapok el, amint az öltözékemet nézik, mert hűűha, fúj a szél és szoknyában vagyok, na és aranyos (szerintem IS).
Mérlegelni.
Tanulj meg.
Vagyis.. már rég nem számítok én semmit for you és ez frusztrál.
Nem is.
Fáj, mondhatni..
És nem, ma nem, mint már réges régen sem.
Fura, ahogy telnek a napok és egyre messzebb kerülök a közelségtől.. egyre közelebb a messzeséghez.
Mert bizonytalan vagyok azzal, amit jól ismerek, és biztos vagyok abban, amit még nem.
Levelet szeretnék írni valakihez, mert már írtam kétszer, és mindkettő tökéletlen volt.
××××××××××××××××××
Tökéletes.
