2014. december 28., vasárnap

Visszatérők. Maradók. Emlékek. Elmenők.

Magunk sem tudjuk, hogy mi a jó nekünk. 
Döntéseket hozunk azt remélve, jól döntöttünk. Azt pedig az alapján tesszük, amit jónak hiszünk.. magunknak.
Van, hogy szándékosan dobjuk el magunktól azokat, akik megérdemlik, hogy szeressük őket. Van, hogy akaratlanul.. tudatlanul.
Vagy csak mert félünk a közelségüktől.. attól, hogy érzelmi roncsok leszünk miattuk.
Idővel minden más lesz, mert már én is elhiszem, hogy az idő megold mindent. Lesz, ami lesz. Mert valahogyan mindig lesz.
Eldobjuk magunktól az embereket, de idővel visszatérünk hozzájuk. Tudom, hogy minden egyes emberi kapcsolatunk, ami egyszer akár csak egy kicsi szinten is, de befolyásolta az életünket, az visszatér. Mert részünkké vált. Tanultunk tőlük. Belénk épült és űr maradt helyettük.
Lehet, hogy nem mindig igaz ez. De mindig meg kell próbálni. Hiszen akkor tudjuk meg, hogy mi a helyzet.
Nem minden működik.
"Ha meghalunk, meghalunk.
De előtte élni fogunk." 
-Ygritte (G.of T.)

2014. december 24., szerda

Nem kell szomorkodni azért, ami már nincs, hanem boldognak kell lenni azért, mert vagyunk.
Önmagában a létezésünknek.
Mert ez már egy fontos kelléke annak, hogy valóra váltsuk a terveinket.
Annak, hogy spontán dolgok történjenek. Tökéletlenség. Tökéletes.
Gondolok arra, hogy visszatekerném az időt, mert bánom, hogy volt ez. 
Az ikrek. A lehető legszörnyűbb dolog, hogy tökéletesek mind a ketten. 
Az, hogy ketten vannak, és én döntésképtelen. És én meggondolatlan. És én fiatal.
ÉS KELL Ő.
Az, hogy az elvesztegetett idő is ér valamit. Az, hogy semmi sincs hiába.
Mert mi mindig tanulunk valamit.
Mert mi függetlenül is függünk egyesektől.
Mert vannak érzések, amiket nem tudok meghatározni, de befolyásolják a gondolkodásom.

2014. november 10., hétfő

What if..?

Furcsa dolgok az érzelmek, még akkor is, ha tulajdonképpen nincsenek is. Kegyetlen játékot űznek velünk, hol fent, hol lent. 
Nem tudlak kiverni a fejemből. 
Nem telik el úgy egy nap, hogy ne gondolnék rád.. hogy ne jutnál eszeme.. hogy ne akarnék veled lenni. 
Mert mi is játszadozunk egymással. 
Akarlak.
De ez olyan, hogy nincs is.
Hihetetlen.. veled beszélni néha olyan, mint a borús, viharos, szürke, sötét, háborgó égbolton az a csöpp fény.. ami hirtelen megtöri. 
És csend lesz.
Aztán napsütés, játékos világ. 
Gyönyörű szerotonin hallucináció.
Csak az lehet, mert minden egyes nap elgondolkodok, és felteszem a kérdést magamnak; jól van ez így?
Nem is tudom.. nem tudom mit tennék, ha tehetném, hogy kitöröljelek a fejemből örökre..
De olyan könnyeden vesszük egymást, mintha csak játszanánk. 


2014. október 30., csütörtök

Skinny fit diet.

Én meg vagyok elégedve a testemmel, de úgy hiszem, hogy semmi sem lehet elég tökéletes.
Épp ezért, már most törekszem arra, hogy 20 év múlva is jó nő legyek.


 Be skinny.
Be wonderful.
Be fit.. Stay young.
FOREVER.
 

2014. október 26., vasárnap

vagy nem vagyok elég jó hatással rád?

Mit csinálsz? Új képet?

Neeem, csak snapchat.

Áh, a sráccal? Én pornóképeket szoktam küldeni a fiúknak. Hidd el, tetszik nekik!
Hajnalban arra ébredtem, hogy az arcodat látom és hiányzol.
Rég volt már.
Ez még nekem is ijesztő.

2014. október 25., szombat

Az, hogy egyszer lefeküdtünk, nem azt jelenti, hogy.. közünk van egymáshoz.

Dont. Trust. The. Bitch.

Volt alkalmi szexem!!!

Juuuj nagyon jó! És milyen volt? Ugye nem mentél hozzá?!

Nem.. és remek volt! Igazad volt, ez annyira más érzés, mint Stevennel volt. Mármint.. kapok levegőt, nem fantáziálok róla, kedvelem, de nem kattog az agyam azon, hogy mit csinál egész nap.

Látod ezeket? Öröm könnyek!



Kapcsolat nélkül, az egyedüllét alatt kell rájönnünk.. 
"Ahogyan magadat szereted, ahogyan magadat látod és ahogy magaddal bánsz, az alapozza meg minden egyes kapcsolatodat."

2014. október 24., péntek

True.

Nem vagyunk tökéletesek, de azért megpróbálhatunk majdnem azok lenni.

voltnincsvagynemvagymáreltűntetekvoltatokvagytok Ki tudja..

Mi már csak ilyenek vagyunk, mindig agyalunk.
Én az elmúlt hetekben, napokban és jelenleg is elég sokat gondolkodom a felépített kapcsolataimon, barátságaimon.
Rombolni. Felépíteni. 
Felépíteni majd lerombolni.
Azt mondják, a múltat olykor le kell zárni, hogy továbbléphessünk. 
Én próbálok most a jövőmre koncentrálni, mert nagyon boldog vagyok, hogy ezt csinálhatom.
Teljesnek érzem magam, próbálom rendszerezni az életem. Nagy összevisszaság van itt, és egy darabig még az is lesz, mert fiatal vagyok. 
Itt kezdődik. Budapest. Éjszakák.
Meg ébren is álmok rólad.. más karjában unottan.
Hát te vagy Az, aki mindig visszahúz.


2014 Fall/ Winter

A képeket az első prezentációmhoz gyűjtöttem. Azért fekete- fehér, mert ennél a résznél a minta volt a lényeg. Bár idén nagyon divatosak és felkapottak az állatminták (újra), én azokat kihagytam, mert az én szívembe, ízlésembe, stílusomba és gardróbomba se lopták be magukat. 
Ezzel ellentétben nagyon kedvelem a pöttyöset, a csíkosat és a tyúklábmintát is. Az első kettő, szerintem mindenki gardróbjában megfordul és mindig trend marad, az utóbbi pedig most újra visszatért: nagyon elegáns, és egy- a test vonalát követő, csónaknyakú- ruhán igazán nőies is tud lenni.




2014. október 23., csütörtök

Burgundi.

A bordó és fekete- az örök párosítás, csak, mint a piros- fekete.
Az ősz egyik nagy színe, de bármikor megállja a helyét.
A bordóról még annyit, hogy tökéletesen mutat a tél típusú embereken.
Egy egyszerű, mondhatni unalmas ruhából remek outfitet ki lehet hozni. Vele egy hosszúságú, vagy kicsit rövidebb kötött kardigán, annak színével megegyező térdzokni, aminek nem feltétlen kell feszülnie, lejjebb is lehet tolni. Fekete cipő, most nagy trend a kocka sarok. 
A nyakba fekete kötött sál, lehet csősál is, bár én ehhez inkább hosszabbat vennék fel, mert jó kiegészítőként szolgál.. mondanám, hogy bordó kalapot fel! De a sál anyaga és színe miatt én fülvédőt vennék fel, sok üzletben kapható a képen látható fülvédő. A hosszú hajban annyira jól mutat, ez is feldobja a szettet. Na és persze a táska.. legyen matt fekete.


buta szelfi, de beleszerelmesedtem a kardigánba, úgy, ahogy van

2014. október 21., kedd

Feel my sick game on your skin in your head in your bones.. I am the unknown bridge between your dream and the fucking reality. This is a beautiful life.

Engem úgy tudsz közel tartani, ha közben távol tartod magad tőlem, ha hagyod, hogy tartózkodjak.. a közelségtől. 
Mert szeretek játszani, néha magam sem tudom mit akarok és mit miért teszek, de tökéletesen biztos vagyok abban, hogy egy perc sem telik el anélkül, hogy ne gondolnék bele, hogy ezzel kinek árthatok.
Álmatlan éjjeleken pedig érzelmek nélküli ismeretlen érzések zaja altat.. mert ők törődnek velem, én törődök velük mindaddig, amíg még elviselhetőnek érzem a fojtogató és tolakodó közelségüket.

2014. október 18., szombat

Furcsán vagyunk mi ketten.

A kibaszott falaid mögé rejtőzöl. Én ott is megtalállak, vannak érzéseid. Visszahúzol. Magadhoz.
Le akarok.
Feküdni veled.
Mert te.. az vagy, 
Aki más nem tud lenni.
Folyamatosan kattogsz ott
A fejemben.
Megvagy.
Még mindig,
Azóta is.
Csak te.. 

2014. október 4., szombat

aj ez mire jó

Megijeszt a gondolat, hogy komolyan veszed, hogy mi.. 
Rossz utakon jártok, ismét és mindig. 
Nem akarok lerombolni senkit, főleg nem az érzéseket. Nem szép játék. És kinek jó? Senkinek. De nem tehetek róla, hogy én nem érzem, amit kellene.


2014. október 3., péntek

szeretkezni a hűs időben a bőrömön táncoló Nappal.
csókolgatja és harapdálja a nyakam.

2014. október 2., csütörtök

eeegy hideg sört szeretnék

Megmagyarázhatatlan érzéseim vannak feléd.
Egyszerűen azzal fogtál meg, hogy hagytál menni.
Azzal szereztél meg, hogy akkor jöttél, amikor a legjobban volt szükségem rád.
Mert mi egymás előtt csak játszunk. 
A játékom vagy te, én pedig a tied.
Felejtő voltál. Visszajöttél. Mindig visszajössz. Képtelenség téged elfelejteni, mert úgy érzem, te sem akarod. 
Hogy is akarnád, amikor mindig olyan vagy.. olyan fura.




2014. október 1., szerda

Nyitott emberek tűnnek el zárt dobozokban.

Én nem szeretek leülni bent. Megveszem a kávét és kiülök a Deákon egy padra. Ott, ahol a túlsó partra látok, meg a vízre, ahogy mennek a hajók.
Ahogy az emberek sietnek, vagy nézelődnek. Az arcuk. Vajon mire gondolhatnak. 
Miért nevetnek? Miért zaklatottak?
Mit éreznek.. vagy miért éreznek.
Ülni és nézni az autókat, ahogy száguldoznak, meg ahogy jön és megy a villamos.
Azt, hogy még éppen látom a repülőgépeket és nem csak a füstjét.
Érezni a kávé ízét, a dohány furcsa illatát.
A nehéz levegőt.
Látni. A Citadellát.
Őket. A fejemben.
Minden ember keveset mutat magából. 'Álruhába' bújva. 
Hallgatni. A zajt. 

Mindez egyetlen pillanatba zárva.
Egyetlen pillantás alatt a millió képkocka.


2014. szeptember 30., kedd

oh, my gossh

Nem vagyunk mi ketten tökéletesek, csak beleillesz a jelenlegi világomba.
Te vagy a nyugalom a nagyvárosi zajban, a nyugalom bennem.
Mégis.. miért van az, hogy távolodok a nyugalomtól?
Húzz közel a hideg hegyeidhez!


Magamat sem értem. Veled jobb elaludni, mint egyedül.
De nélküled jobb és rosszabb is egyben. 
Azt mondod, még sokszor Kloee.. nagyon sokszor.

2014. szeptember 19., péntek

Tanulmányaimból.

A társadalomnak két nagy csoportja van divat szempontjából:
Elkülönülők
Azonulók
Az utóbbiak a fogyasztók legnagyobb csoportja. Ők aztán magukra aggatják még azt is, ami baszott szarul áll nekik, de ha divat, hát divat.. szerintük legalábbis. Szezon szezon után.


Hosszú idő után először érzem újra.
Nem akarok szerelmes lenni senkibe, jó ez így nekem.
JÓ EZ ÍGY NEKEM. 
JÓL VAN EZ ÍGY.

Haragszom rád. Várom már a jövőhetet.

Különös, hogy az embereket mennyire össze tudja hozni, egy jelentéktelen kis semmi. Tökre jelentéktelen dolgokból lesz minden, ami nagyon is sokat jelent. 


Bosszantóan akarlak. 
Megcsókolni.
Átölelni.
Veled aludni.
Veled lenni.
Csak úgy a semmiben ketten, tudom, hogy megőrülsz attól, ha körbenézel és a semmi közepén találod magad, hegyek nélkül, hatalmas épületek nélkül és ..akkor csak én lennék neked, én akit nézhetnél.
Ugye milyen király lenne?

2014. augusztus 26., kedd

TÖRÖTT VAGY.

Nem tudhatjuk, hogy éppen kit rombolunk le a
sikerünkkel
boldogságunkkal


 Én sem tudom, de azt hiszem, más se!

2014. augusztus 25., hétfő

Tökre más érzések vannak bennem az egésszel kapcsolatban. Annál inkább szükségtelennek érzem magam, minél jobban szükséged van rám. 
Annál ijesztőbb az egész.
Annál jobban menekülnék.


2014. augusztus 23., szombat

Voltaképpen érzek is valamit.

A te csended csendes, békés nyugodt ébredés. Az én csendem zajtalan is zajos,  fekvés az égre nézés álmodásból hirtelen felébredés, őrült képzelgés. Az én csendem az őrület és zaj után hirtelen megnyugvás a válladon zokogva. A te zajod feszült és nyugtalan az elvesztéstől félve, kétségbeesett ragaszkodás. Az én zajom békés mosoly és csendes nyugtatás, vihar utáni csend vagy tengeri vihar benned.
A csend mindig békésen átölel. A zaj meg akaratlanul is visszahúz.


2014. augusztus 18., hétfő

napok múlva is.

El kell veszíteni néhány embert azért, hogy a jövő kapcsolatai helyet kaphassanak a megmaradt múlt és jelen- remélem örök- barátságai mellett.
Makacs vagyok. Nem fáradozom azon, amin más se.
Ez a nagyvárosi élet magával ragad és mégis megmaradok közben önmagam.
Imádom a csendet a reggeli zajban, az emberek arcába épült monotonitást. 
És az éjszaka.. az a pezsgő hétköznapi éjszaka. 
Na meg persze, hogy beköszöntött a hűvös ősz esti boldogság és illata. Milyen jó ősszel öltözködni!
És az őszi illat emlékeket idéz fel bennem, amik elmúltak már de még mindig szépnek érződnek és közelinek. Például a tavaly őszi mogyoróbokor vagy diófa régen meg az a lezárult könnyű világ.
És októberben a tengerparton mosolygok rád, hogy milyen furcsa is a világ így.. olyan törött és mégis kerek. 



2014. augusztus 12., kedd

"sze-ret-lek"

Köszö..nöm..? Jó.
Voltak azok az idők is, igen.
Elmúltak.
Rég elmúltak már,
reményvesztett hiány nélkül
gondolni vissza rájuk.
Nem is jönnek már, nem is akarom.
Én nem változtam meg, az a magabiztos lány vagyok, aki voltam.
Bennem csak annyi változott, hogy már nem vagy részem.
Ez most csak eszembe jutott.

2014. augusztus 10., vasárnap

Utánozhatatlan szépség.

Amíg nézem a naplementét valahol Capri és Positano között.. a telihold felöltözteti az eget.
Gyönyörű. Olaszország.
Az ég. A világ égboltja.
Mindenhol.


2014. augusztus 5., kedd

Egy dobozba zárva.

Furcsa, hogy mennyire nehezen engedek a közelembe másokat.
Furcsa, hogy mennyire könnyen engedek el embereket.
És jó érzés, hogy akik megmaradnak, furcsa kötelékük olyan erős, hogy őket ha akarnám sem veszíteném el, mert pókháló tartaná, ha más nem.
Akárhányszor magányosnak érzem magam, eszembe jut, hogy ez azért van, mert olyasvalakit engedtem közel magamhoz, akit szeretni is tudnék. De nem megy. Nem, nem engedhetem, mert aztán fájni fog minden egyes percben, ha nem lehetek a közelében.
A szerelem egy agyhalál. Te is megőrültél, amikor belém szerettél. Én nem akarok ilyen elmebeteg lenni.


"Ygritte szeretett téged."
"Honnan tudod?"
"Egyfolytában azt hajtogatta, hogy meg fog ölni téged."

2014. július 28., hétfő

Vigyázni akarsz rám.

Képtelen vagyok megérteni, hogy ez nem így megy.
Hogy úgy tudsz hiányozni, hogy nem vagyok.. nem vagyok szerelmes beléd.
Egy kicsit hiányzol, de ahogy mondtam, FAL VAGYOK.

2014. július 26., szombat

: )

Csak próbálom egy áttörhetetlen falnak mutatni magam, miközben mosolygok azon, hogy mindjárt elbőgöm magam. 


Miért van az, ha az egyik ember épít egy falat, a másik azonnal tudni akarja, mi van a túlsó oldalán?

2014. július 20., vasárnap

Eszembe jutott, hogy soha többé nem látlak. És egy kicsit furcsa, mert.. nem értek semmit. 
Csak elég sok ember van, akit soha többé nem látok és nem is akarok vagy lehetetlen. Vagy akikkel kapcsolatban azt érzem, hogy mielőtt elmegyek.. még köszönök a pipőm sarkával az arcuknak. 

2014. július 16., szerda

Grumpy Kloo

Szerintem meg azzal foglalkozok inkább, hogy én mit akarok. Mint eddig, mint mindig, mint ahogy most is.
Úgy érzem, hogy egy cseszett lépést nem tudok megtenni anélkül, hogy ne bántódna meg valaki.
Például most, ahogy mindig.. Istenem. Én nem is tudom mi köt ennyire hozzá. Nem is agyalok rajta túl sokat, mindig eszembe jut. Megmagyarázhatatlan.

Minden olyan zavaros, mint amikor a tévében adásszünetkor sok fekete szürke fehér és színenincs apró pici zajok szaladgálnak. Mint a legrosszabb álmaimban.. egyre hangosabb és erősebb. Szétnyomja az agyam egy részét. Te meg.. lenyugtatod a zajaimat. Na de rólad ne is beszéljünk, mert ha megjelensz sok őrület van ott az agyamban, hm. De boldog.

2014. július 14., hétfő

Szokatlanul más vagy hozzám. Olyan.. jelen vagy akkor is, ha épp nem. 

2014. július 9., szerda

nincs több hozzáfűznivalóm

a LIKE jel az ujjazós jel.. a zárójel kezdődik nagy ipszilon és zárójel bezár
hát ezt el tudnám viselni, ha itt lennél és nem csak írogatnád
Megcsókolnám az összes tetkót a karodon, mert ügyesek, hogy jól állnak neked.
Az is tetszene, ha minden reggel olyan lenne, mint amilyen volt két napig. Rád ébredni fel.


Babaillatú vagyok.

Ez tetszett.

Nem egy facebookom van.
Tudom.. meg azt is, hogy az egyik annyira szupertitkos, hogy azt csak a NASA láthatja.

2014. július 7., hétfő

YOU and I. PPPPPPPPPPPPPPPP

a pillanatban kakaót iszunk és csókolózunk 
háttal az egész világnak
Ha meg nem vagy itt, akkor cukkinis husit eszek
Boldogság, te kurva.
Te pedig eljössz azért, hogy aztán itt hagyj a magánynak aztán újra és újra.. mert mi csak játszadozunk az egymásnak címzett szavainkkal. Minden, amit kimondunk, csak könnyed játék. Tudom, mert őrülten boldog vagyok, ha csak rád gondolok és a kétértelmű csevejeinkre.

2014. július 6., vasárnap

YES or NO, no maybe

Most eszembe jutott, hogy ha itt lennél.. kivételesen most fáradt lennék neked.
De mivel olyan még nem volt, hogy az legyek, így kivételt tennék neked.


És fáradt is vagyok nagyon.

Egy nap telt el azóta.. hogy a semmiből beesett egy óriáspók a blúzomba.
És az életem pergett le előttem, ahogy ott állt!
Féltem, hogy belém fecskendezi a MÉRGÉT! A mérges óriáspók.
Le is vetkőztem gyorsan az utcán! Eltűnt. A gyilkosom. Eltűnt és életben hagyott, nem bántott.
Na de azóta erősebb vagyok, most is összenyomtam egyet üveggel anélkül, hogy eszembe jutott volna, hogy talán egy UGRÓPÓKKAL van dolgom, egy éjszakai sötétségpók egyik alfajával.
Túlontúl túlzás az egész NA DE ÉLEK.

2014. július 4., péntek

És az előző bejegyzést folytatva, TE meg az vagy, aki a hullámzó hangulatomat jó irányba tereli.
Igaz, te erről nem tudhatsz. 

Sometimes.

Meg is érdemlem.
Visszahúzol magadhoz, mint a jojót. Aztán elengedsz, mintha olyan egyszerű lenne.
Mert visszatért egy pillanatra minden, ami volt.
Egy üres játékszoba vagy, tele porral és fehér falakkal, leváltva a régi színes játékos játékokat. 
Akkor voltam csak igazán veled.
De most, hogy így vagyok, megérdemlem, hogy egyedül vagyok a gondolataimba temetkezve.
Ilyen vagyok én, néha boldogan is szomorú és szomorúan is boldog.
Valaminek mindig kell örülni. 


Néha még most is kereslek mindenhol.

2014. július 2., szerda

Still or NO.

Fura érzés szeretni valaki mást.
Annyi idő eltelt, annyit vártam, annyi minden történt, annyi mindent csináltam, annyi minden változott, megismertem annyi embert, annyi ember megkedvelt. Annyit sírtam már. Annyit nevettem.
De mindezek mögött semmi sem változott.
Néha még most is eszembe jut, hogy.


2014. június 28., szombat

2014. június 26., csütörtök

Ha létezik még, ami volt, akkor azt kérem a következő szülinapomra.

Olyan történetem volt, amit sokan irigyeltek is, akiknek nem volt..
De rájöttem, hogy annyira mindegy, milyen történeted van, mert szép és különleges. Különlegessé teszi az, hogy a sajátod. Az, ahogy ragaszkodsz hozzá, az, ahogy elmosolyodsz, amikor visszaemlékezel.
Hogy minden régen volt és mégis magadban hordozod a foszlányait. 

2014. június 25., szerda

Freedom makes me mad.

Soha nem fogják megérteni, mit látok az egészben.
Elgondolkodhattok, hogy mi értelme. 
De fölösleges, mert értelme annyi van, mint tűznek egy csésze hideg vízben.
Mosolygok, amikor eszembe jut, milyen őrültségeket mondtál nekem.




Azt mondják, jó boldognak látni engem. 
Ez vicces, mert eddig csak páran mondták és furcsán hidegen hagy az ők boldogságuk.
 Felőlem legyenek boldogok, szomorúak, dühösek, elveszettek. Az nem az én dolgom. Engem nem érdekel.
Olyan, mint nekem, úgysem lesz!

2014. június 24., kedd

És mégis..

Annyi ember van, aki megérdemli, hogy boldog legyen. A világon.
És van valaki, akihez megmagyarázhatatlanul vonzódom, pedig.. nem is tudom. Valami van, ami megfogott benne. És valami kattog bennem, amiért türelmesnek kell maradnom. 
Aki úgy is van, hogy nincs.
LÉTEZHETETLEN.


De talán én vagyok a hülye idióta. Annyira, amennyire még sosem voltam. 
Ööö.. ne már. Nem értem.

2014. június 22., vasárnap

Időtlen idők után.

Két nap után.
Azon fáradozom éppen, hogy kiműtsem a középső ujjamból a tüskét, vagy mit. Micsoda bonyolult folyamat.
Kellemes a csönded.
Kell, mint a zaj nélküli világban a zajod.
Tetszik, hogy létezik 'beszélgetés némítása' opció. 
A valóságban meg se ki se be.


Milyen érzés túl lenni minden életörömöt befolyásoló rögeszmén, tevékenységen és szükségtelen embereken?
 Hát elég jó, mert az ősrégi múlt után lett ő, meg hát.. újak mindig lesznek. És különben is, mikor a legjobb zülleni és.. istenem bárcsak ideteleportálhatnám. PPPPPPPPPPPP

2014. június 20., péntek

Ez van és te.

Felvonszoltam a kis seggem a harmadik emeletre és úgy, ahogy voltam, beestem az ágyba és elaludtam három után. Tegnap. És felébredtem nyolc után. Azt hittem lekéstem a szóbelimet. Aztán kapcsoltam be az agyam, hű még csak ma van. 
Ma pedig olyan jó volt, amikor kiléptem a hatalmas ajtón. 
Úúúúúúúúgeca.
Nyár van.
Szabadság.
Könnyedség.
NYÁR VAN VÉGRE.
Olyan leírhatatlan érzést éreztem, amikor sétáltam vissza, mosolyogtam.

2014. június 17., kedd

I can't eat or sleep or smile or learn or be kind now. SORRYMAN

Egész éjjel ébren voltam, talán a non-REM első vagy második stádiuma tette ki azt a rövid és szörnyű két órát, amennyit aludhattam.
Két érzés van bennem, minden más eltörpül, ezek meg játszadoznak egymással, hol az egyik bánt, hol a másik vigasztal, mert ért hozzá nagyon is, csak az a másik egy őrült elmebaj. 

2014. június 16., hétfő

I hate these people.

Utálom az elvont embereket.
Azokat is, akik művészettel próbálnak bevágódni.
Azokat is, akik egyáltalán próbálnak bevágódni.

2014. június 15., vasárnap

S. C.

Az alany láthatóan kipihent és lelkes.
Nyilvánvaló, a tudatlanság áldása.

Ohmygossh

Te jó ég!
Inkább íratok fel morfiumot receptre azokra a napokra.
De jóó, jó az időzítés arra, hogy hétköznap már vége.

2014. június 14., szombat

Hát nem érdekes, hogy forog a világ és ahogy forgunk, úgy egyre gyorsabb és gyorsabb. 
Nocsak. Érdekfeszítő.

My body is ready for everything.

Igen, várom már, hogy megedd a hamburgerem.
Egy kibírhatatlanul hosszú hétköznapsor utolsó napján már boldogan mondhatom, hogy LEÉRETTSÉGIZTEM.
Na és ezután leszel te, szinte azonnal.
Az egész hétvégém.

Why??

Nem gondoltam volna, hogy előbb-utóbb engem is magával ragad ez az iPhone őrület.
Csak ragaszkodó vagyok, hiányozni fog az én kis babarózsaszín BBerrym.

2014. június 12., csütörtök

Najómostmárleálloktényleg
ezzelhogynimfómániásvagyok
mertazegyikbarátnőmazthiszi
hogyvalóbanpedignemcsakén

2014. június 11., szerda

Bájcsevej.
Mondjuk ki, te is akarsz és én is téged.
Mindegy mindegy. Vidám vagyok.
Pillangók laknak a bokrainkban.
A növényekben az udvaron.
Meg is fogtam egyet, hogy értékelhesse a szabadságot.
Édes kis pillangó.
Elröppent.

2014. június 10., kedd

Vagy csak szimplán elmehetnék.
Amikor azt mondtad, hogy pornstar. 
Remélem még fogod is.
Vagy elmehetnék, hogy kielemezzék, hogy miért nem tudok közel engedni magamhoz másokat.

Nme tduom mi a roszsabb za álmatalnság vayg az imkor éberne vaygok érben.
Midneneserte za kkikézsít, maikor nme tdunak ríni za EMBEREK.

2014. június 9., hétfő

Nem létezik szabadság, ha a természet illegális.
Ha érted, hogy értem..


You and I.

Csináld, amit jónak látsz.
Mármint csináld velem azt, ami jó neked.
Mert nagyon jó gondolataid vannak.
Night time sympathize.
Tetszik nekem a pillanatnak élni. Meg az is, hogy nem kell várni. Nem szeretek várni.

2014. június 8., vasárnap

Nagyon is igazi lennél, ha itt lennél.
All night long..


Cuki.
Te meg a tetkós kezed.

2014. június 7., szombat

A barack íz is illúzió csak, semmi több.

A teáscsésze alján háborítatlanul pihen a fel nem kavart cukor.
Ha érzés lenne, ő nyugodt érzés lenne. Nem kavarogna a teában, a tea sem lenne dühös vagy szomorú, boldog vagy őrült éppen.
Kellemes pillanat ez.


2014. június 6., péntek

Nem mondta senki, hogy jó képet kell vágni mindenhez.
Én sem mondtam, hogy hozzám jó képet kell vágni, amikor nem vagyok jó.
Sosem kértem..

I AM NOT PRETEND THAT I AM FINE. 
NO.
I DO.
MY WORLD IS WONDERFUL.
MY LIFE TOO.
ME TOO.
MY FRIENDS ARE KIND.
ME TOO.
BRILLIANT.

Rohadtul besokalltam, hogy rólam szól ez az egész.. és mégis mindenkinek több köze van hozzá.
A lényeg, hogy én ott legyek, mint egy díszbaba.
Megszöknék, vagy legalább lenne egy másik Kloo.
Jó, bocs. Nem leszek gonosz, ez az egész értem van.
Örülnöm kellene, de nem ott, ahol én akarom. Nem tudom.. nem az én világom.
Ülni várni.


One love. Two mouths.
One love. One house.
Akkor ne csodálkozz, hogy el fogok húzni a picsába.

2014. június 4., szerda

Maybe I say yes to the sex with yaaaaaaaaaaaaaaaaa

Egyptian bitch.
Hiányzol, te ködösen fehérlő füstfelleg az ég alján.
Kéklő nikotinfelhő.
Pillanatnyilag el sem tudok képzelni boldogabbat nálad, mert veled lenni olyan, mint nélküled arra vágyva, hogy veled lehessek, mert amikor szomorú voltam, olyan voltál nekem, mint sötétkék esőfelhők közül előbújó Napocska.



Már csak 16 nap.
x x x x x x x x x x x x x x x x