Nem kell szomorkodni azért, ami már nincs, hanem boldognak kell lenni azért, mert vagyunk.
Önmagában a létezésünknek.
Mert ez már egy fontos kelléke annak, hogy valóra váltsuk a terveinket.
Annak, hogy spontán dolgok történjenek. Tökéletlenség. Tökéletes.
Gondolok arra, hogy visszatekerném az időt, mert bánom, hogy volt ez. 
Az ikrek. A lehető legszörnyűbb dolog, hogy tökéletesek mind a ketten. 
Az, hogy ketten vannak, és én döntésképtelen. És én meggondolatlan. És én fiatal.
ÉS KELL Ő.
Az, hogy az elvesztegetett idő is ér valamit. Az, hogy semmi sincs hiába.
Mert mi mindig tanulunk valamit.
Mert mi függetlenül is függünk egyesektől.
Mert vannak érzések, amiket nem tudok meghatározni, de befolyásolják a gondolkodásom.