2014. december 28., vasárnap

Visszatérők. Maradók. Emlékek. Elmenők.

Magunk sem tudjuk, hogy mi a jó nekünk. 
Döntéseket hozunk azt remélve, jól döntöttünk. Azt pedig az alapján tesszük, amit jónak hiszünk.. magunknak.
Van, hogy szándékosan dobjuk el magunktól azokat, akik megérdemlik, hogy szeressük őket. Van, hogy akaratlanul.. tudatlanul.
Vagy csak mert félünk a közelségüktől.. attól, hogy érzelmi roncsok leszünk miattuk.
Idővel minden más lesz, mert már én is elhiszem, hogy az idő megold mindent. Lesz, ami lesz. Mert valahogyan mindig lesz.
Eldobjuk magunktól az embereket, de idővel visszatérünk hozzájuk. Tudom, hogy minden egyes emberi kapcsolatunk, ami egyszer akár csak egy kicsi szinten is, de befolyásolta az életünket, az visszatér. Mert részünkké vált. Tanultunk tőlük. Belénk épült és űr maradt helyettük.
Lehet, hogy nem mindig igaz ez. De mindig meg kell próbálni. Hiszen akkor tudjuk meg, hogy mi a helyzet.
Nem minden működik.
"Ha meghalunk, meghalunk.
De előtte élni fogunk." 
-Ygritte (G.of T.)