2015. augusztus 9., vasárnap

leromboltam

A kezem a kezedben Kinley- vel.
Te, buta napvégi rossz álmom, 
beteges képzelgésem, mégis rád vágyom.
De basszus, ha egyszer te tudod, amit más nem. Oké, egy szavam lenne talán. De minden játéknak egyszer vége kell legyen. Neked most. Mi csak játszadoztunk egymással.
Nem tudom mi hiányzik jobban, te meg a kielégítő válaszaid az enyémekre, vagy az öledben alvás utáni felébredés.
 De mi már csak akkor beszélünk egymással, ha lenne mit tenni.
Furcsák vagyunk.