Pécsett festett képet, olyan ócskát de szépet, hogy megmutassa mit lát reggel, amikor délben ásítva felkel, mert álom ül szemhéján.. arca ablakának reluxáján. Minden nap elfeledi a tegnap hajnalát, a Nap felkelő mosolyát, s ezért szakadt vásznakra festve boldogan alszik el, minden éjjel este.
Miután felébred éjszaka, az égboltot nézi. Várja, hogy mikor zuhan le a göncölszekér mind a hét csillaga, hogy hátha lehúzza a nehéz kerekének súlya, hogy a fejére esik s álomba szenderedve reggel mindezt elölről kezdje. Mert úgy alszik most is, mint akit fejbevert egy csillag.
De Pesten vörös az égszín kék, mint a Balaton nappal és éjjel meg sötétlő, mint a koszos hegy alja.
Mint lent lenni, mindennek a legalja.
