Ma reggel fél 10 körül felébredtem, és még félálomban az első gondolatom is az volt, hogy vasárnap van. És ma mennem kell vissza. És hogy te jó ég! Még sehol sem állok.. aztán visszazuhantam a szombatra. Előre látom a napomat. Ez olyan.. sablon, mint amikor papírangyalkákat kell átrajzolni és kivágni ollóval. Egyformák, apró hibákkal.
Tudjátok, néha még magamon sem igazán tudok kiigazodni. Kloo vagyok, és csak annyit szeretnék mondani, hogy most jutott el a tudatomig igazán, hogy hiányzik a nyár. Eddig más akartam emlékeztek még? De ez a csendes esős nap mindent megváltoztat. Aztán az a halott világ.. színek nélkül.
