Olyan furcsa érzés ez. Leírva látni a hónapok nevét. Erőt vesz magán még a Nap, és ragyog, de nemsoká már semmi sem lesz, elalszik egy időre. Olyan hűtlen hozzánk. Már korán nyugovóra tér, és vöröses árnyakat fest a falra, mint valami kifestő. Aztán elbújt. Füst száll mindenfele, repked, de mi lehet az oka még? Késő nyár.. nem értem. Aztán majd egy szempillantás alatt lehullik a sok levél. Levetkőznek a fák, de pont télre? Hiszen meg fognak fázni. Vagy majd felöltöztet a hó, fehér ruhába. Édes.
