Nem úgy adom el magam, hogy meg is vegyenek, vagy el is vigyenek, hanem hogy el is vegyenek.. egyszer.
Mert szenvedés ez, mások szívébe lopása, hogy ellopom a szíveiket, hogy belemagyarázom magam az életük zugaiba, vagy hogy egy fél perc alatt elmondom a lényeget, hogy ne magukért, hanem értem tegyék.. csak ők ezt úgy tudják, hogy magukért teszik értem nélkül, pedig világos, hogy tényleg magukért teszik értem. Ez ilyen sűrű paradicsomlé álomvilág.
Megpróbálni érzéseket kelteni az ismeretlenekben, lehet hogy utálat, de akkor is érzés, nem pedig semmi.
Semminek nem jó lenni.
Lenni kell, és lenni jó.
Olyan, mint bodzafával álmodni vagy szörpöt szürcsölni borongós délután.