Dreams.

Egy álom sem válhat valóra anélkül, hogy lerombolnánk valakit.

Lerombolunk valakit, azért, hogy felépítsünk valamit. Vagy csak azért, mert van egy álmunk. (De nincsen túl jó állapotban.)

Obsession.

Rég írtam már úgy igazából. Igazából, de tényleg igazából csak akkor, amikor bizonytalan vagyok. Válaszokat keresek magamban, másokban. A rögeszmémmé vált. 
Nem tudom elmondani, lehetetlen. Kattognak bennem, a fejemben. És még mindig olyan érzések vannak bennem, vagy csak ülnek a vállamon, mint amikor meleg zuhany után jéghideg jön egyből. Felváltva. Boldog szomorú.
Rögeszme vagy te.
Anélkül, hogy tudnál róla.

People!

Az utcai tömeg olyan, mintha vak emberek közt sétálnék. Körülöttem vannak és látnak, de mégsem. Azt hiszem ismerek valakit, vagy ők hiszik, hogy ismernek engem, pedig nem. A legkevésbé sem. 

Mind csak felszínes dolog, látszat, vagy éppen egy elkapott és megjegyzett állapotból következtetnek. 

Mind azt gondolja, hogy neki jók a megérzései.

Ahogy én is.. engem is csak az ismer, akinek hagyom. Akiben bízom. 

És ki mennyire összetett.

"I have no time."

Pedig időm az volt, mint a tenger.. csak bánni nem tudtam vele, mert egy pazarló vagyok. Pazarlom az időt a semmire, vagyis hát.. vagyis önző vagyok, mert az én időmet fosztottam meg azoktól, akiknek szüksége lett volna rá.. rám? A szavakkal sem tudok bánni. Dobálózok velük.

Play with me!

Úgy alszunk, mint az összegabalyodott fonal, és ez így van jól. Mégis olyan kellemes.

My film isn't!

A filmnek folytatódnia kell. A hibáival együtt.. nélkülük túl tökéletes. A tökéletes pedig.. túl unalmas.

Nobody hurts me like.. YOU and ME.

Az lenne a dolgunk, hogy gyémántnak érezzük magunkat. Pont olyan sebezhetetlennek, pont olyan különlegesnek, pont olyan ritkának. Pont olyan tündöklőnek. 

De nem. Könnyebb másokat megsebezni a saját sebeinkkel.. a saját elfuseráltnak vélt napunkkal.

 Mégis mi azokat bántjuk akiket szeretünk és ezáltal.. 
saját magunkat.

'cause if U close the door

Let it be! ..what i want.

Mindegy, csak most a Chanel következik. Amúgy is évek óta imádom az egyéniségét. Dior a halványrózsaszín alig észrevehető rúzsával levett a lábamról, mint a vodka de.. a parfüme nem éppen az igazi, bár sosem volt az, azért is porosodik itt. Na de a Mademoiselle! Akarom a táskát és a parfümjét. De nem azt a nyanyásat! Nem is tudom.. ezek az illatok engem is valahogyan visszarepítenek valahová.

Shooting star.

Még sohasem láttam hullócsillagot. Na de majd ha látok, tudni fogom, hogy az az. Biztosan!

Azt is tudjuk, hogy mikor az igazi. Én tudom, hogy most.

Old times.

"Hm de jó.. illat van a szobádban.. olyan régi.. olyan régi időket idéz fel."

A Dior parfüm teszi. Tényleg olyan. De szerintem büdös. 

Actually.

Biztos tudjátok, milyen jó olyanról álmodni, amire vágyunk.. felébredni, és tudatosulni, hogy ez mind CSAK álom. És a legrosszabb az, hogy álmodban is reménykedsz, mert ott van.. és felébredni. És aztán eszedbejuttatni, hogy már soha nem lesz ott. Hiányzik a kutyuskánk.

: )

Van ez a szar élet, bár szebb is lehetne, ha nem volna kényszer, hogy minden szar este eljátsszam milyen szar nekem ez az élet, hogy örülj, ha hozzáméred majd a tiédet. A tiéd.

30y

Ti aztán megtudjátok írni a színművészetről.

Again again and again.

Hányszor próbálod újra?
Ameddig végre sikerül.
Sokszor?
Előfordul az is. 
Mindent?.. Ne segítsek?
Ne! Ellopnád a sikerélményemet? 

I am your silence.

ülhetsz csak tűrve, hogy dal nem dicsér,
se jel, se láng csak csönd, mely égig ér.

Summer turned Autumn. NO!

Kötött kardigánba szeretnék járkálni. A fűzős kis pipellőmbe és akarom, hogy ősz legyen nyáron. Tavaly is akartam. Nem akarom, hogy véget érjen a nyár. Fagyoskodni is szeretnék, mert olyankor jólesik a radiátor mellé bújni egy vastag takaróval, vagy az ablaknál ülni egy forró teával, vagy habos kakaóval, reggel kávéval. Odabújni hozzá a hidegben. 

Megint dobálózni hógolyóval, tavaszodni a tavasszal.

 Elkalandoztam kissé.. de ilyen forróságban nem tudok másra gondolni.

H.MD.

Ha csak magunkra hivatkozunk, pocsék döntéseket hozunk.

The family.

A kutya a család része. Ő is hazavár.. éppúgy örül, mint a családban mindenki más is. Tudja, ha valami nincs rendben, hiszen ismer már.. akkor csak odajön, hozzád bújik és veled vár. 

Most meg mintha csak egy plüsskutya lenne. A leggyönyörűbb plüsskutya, amilyet mindenki meg akar kapni.

We can't.

Nem tudjuk birtokolni az embereket, de valamiért nagyon szeretnénk. Mint az érzéseket. Mennyire egyszerű és unalmas lenne, ha mi döntenénk el. 

Hát akkor csak egy: azok birtokolnak minket.

SS.

Hát igen.. van, aki ért hozzá, hogyan legyen egyszerre őrült, és csodás a kamera előtt. Biztos vagyok benne, hogy tényleg imádja, amit csinál.

És hogy már régóta az egyik kedvencem.

I miss my gingerbread

Majdnem egy hét alvászavar után azt gondolnám, kijár nekem is egy kis pihenés. Ha akkor tudnék elaludni, amikorra tervezem, és akkor tudnék felébredni, amikor az ébresztőm szól. Amúgy meg ha tíz órát alszom, akkor is visszaaludnék még, átaludnék én egy egész napot, sőt.. mert ilyenkor még kedvem sincs kikelni az ágyból. Hiányzik.

Emptyness.

A hiányban az a legrosszabb, hogy keresed azt a valamit, amiben nem látod. Ami egy kis ideig elvonja a figyelmet minden felől. Az, hogy türelmetlenné tesz.. még betűket sem tudok kivágni. Az, hogy valami miatt csak várunk de nekem fogalmam sincs, hogy mire?! Talán, hogy telne már el.. még megszólalni sincs kedvem.

Csak ülnék és várnék.. vagy ide-oda röpködnék.

Turn your back..

Hátat fordítottál a holnapnak, mert elfelejtetted a tegnapot. 

Így nem lehet élni. Úgy sem, hogy csak a tegnapot várod.. mert az TEGNAP.

A tegnap már sosem lesz holnap, de ugyanolyan jó még lehet a holnap, mert egyszer az is tegnap lesz. 

Leragadok néha..

The sky turned from blue into grey.

Attól félek legjobban, hogy egyik pillanatról a másikra minden olyan más lesz. Kék égből hirtelen szürke, és a kis világom hirtelen összedől. Talán nincs okom rá, de már volt ilyen.

I fall in love with you, just because the sky turned from grey into blue.

Minden olyan.

Minden pontosan olyan, mint amilyennek látszik. Biztosan hallottátok már, hogy ha valaki nem keres, azt nem érdekled. Fogjátok fel végre, ez így van.. nem kell szépíteni.

Igen, NEKTEK olyan HIDEG!

Sad.

Szomorú.

Everybody hurts.

Élnek emberek tévedésben. Meg olyan állapotban, amiket magukba zárnak, és elrejtik.. mindent szeretnek elrejteni. A probléma csak az, hogy az még ott van. Egy gyenge pillanatban minden el nem dobott, vigasztalan emlék egyszerre visszajön. Olyan érzés, mintha szorongatnának, mintha nem kapnék levegőt. Minden egy apró tőrként szúródna belénk.. és nincs ott az, akinek az ölelése mindennél megnyugtatóbb lenne. Mindent megkérdőjelezünk magunkban, mert döhösek vagyunk. Persze, ilyenkor olyanokat vágok az emberekhez, ami talán.. nem is igaz, csak a pillanat miatt érezzük. Vagy inkább ne volna minden olyan bonyolult!

Fucked up.

Butábbak, mint amilyennek látszanak. És olyan semmilyenek, hogy az már túlzás. Nyomulósak, de nem veszik észre, hogy éppen 

 unalmasabbak, mint a politika. És azt gondolják, jóban vagyunk, pedig közel nem. Buta libák..

I am so happy 'cause today..

 Senki sem tud úgy, mint TE, és úgy sem tud, ahogy TE néha. Mert mindenki más jelentéktelen.

Meg hát a lábad is imád.

Malibu.

Hát csak visszaemlékeztem még arra a különös estére, amikor mi úrinők voltunk mind a négyen, legalábbis van nekem egy gentleman-em, aki kezet csókol, na de akkor lányok.. még négyen.

Azt mondják, azért, mert ők nem hagyják soha egyedül őt.. zárjátok le magatok a mondatot. Szerintem..

 EVERYBODY LIES

Szép ez a ház.

Szokásom, hogy betűket vágok ki magazinokból, de ez nem minden. Én vagyok, az ABC gyilkos. 

Na jó, igazából nem. Na de a nyaraló gyilkosok, Patrick és Christine.. egyszerűen zseniális az egész.

Leave the word behind YOU!

Az egyetlenegy, aki vihet magával mögötte. Repülnék is veled. És vigyázol rám, na AZÉRT! 

Egy van belőlem, kizárólag EGYETLENEGY, de te is az vagy, pennyskosár ott fent! 

És ott a stégen, te és én még egy éve is majdnem, és akkor jöttem rá..

Maybe.. yes.

Bye Baby!

Végre, angol érettségi. A legelső érettségi.. és a hosszú várakozás, lényeg: annyira de annyira felfújják ezt, pedig ugyanolyan, mintha kisérettségi volna, csak több annál. 

Igen.. VÉGRE!

The fourth day.

Ez a negyedik nap. Feszült vagyok.. most túlságosan is ahhoz, hogy érdekeljen bármi is, ami másokkal történik körülöttem.

Ilyen ez, ha valaki feszült. 

Jobb volna kikapcsolni egy napra.

Vagy bármi. Ez a negyedik nap..  nem is tudom.. néha miért stresszelek ennyit.

Van, hogy néha csakúgy rád tör? Nekem van.

Hogy vársz valamit? DE MIT IS? Lehet, hogy csak az izgalom miatt van?

Este kattog a gép, míg csak el nem alszik.

Night.

Hogy mindig jobban átölelsz, amikor felébredek éjjel.

 M. ♥

We have time yet!

Olyan könnyű elvesztegetni az időt.. elvesztegetni dolgokra, amiket bánunk aztán. Olyan dolgok helyett, amit egy pillanat is örökre emlékezetessé tesz. Rossz lenne rádöbbenni az utolsók felé már, hogy bárcsak megismételhetném.. akkor tényleg élnék.

 De tényleg, egymás mellett ülve szó nélkül üzengessetek egymásnak. Bár ne is lenne..

We are all silly in this world.

Emberek, akikre hiába várunk, vártunk.. jelentéktelenné váló várakozás. 

Jelentéktelenné vált hiányérzet, kitölti más, olyan, akit szeretünk és viszont szeret. 

Igazi barátok? Bárcsak.  

 

Köszönet a kényelmetlen ruhák végének Coco.

Happily ever after..

A legrosszabb a kétségbeesés. Lehetne kevesebb, vagy múlófélben? Elalvó érzés, ami nem tér vissza. Szorongat belül és nem múlik. Ezeket ki kell törölni, teljesen kisírni magunkból akkor. Ha nem megy, akkor mindig visszatér. És akkor már több lesz, hogy már nem is tudjuk mi.

It's been a long time coming and this house is burning down.

I love Him.

"A hétvége azoknak való, akiknek nincs egy Kloo-ja."

Vagy egy TE!

2012. 07. 05. 

♥

On the corner.

Már az utcasarkon jártunk, amikor eszünkbe jutott, hogy megkívántuk a cseresznyét. Éjjel volt már majdnem, és a fa árnyéka olyan sötét és ijesztő volt, ahogy nappal sosem. Aztán továbbsétáltunk, és már haza is értünk.

Dear Friends, I love You.

Barátocskáim. Nehéz a távolodás, vagy észre sem vehető. De az újra közeledés olyan nehéz, és távolságtartóan jön. Ha van olyan, legyen. Ha nincs, akkor meg csak volt. És ha volt, most miért nincs?! És ha már nincs, akkor még lesz, vagy ha nem, akkor nosztalgiázni fogunk. És ha az lesz, hiányozni fog, vagy ha nem fog, akkor már nem is lényeg. De olyan nincs, hogy ne lehessen.

Coffee from me, Cloo Coffe.

Azért ittam kávét, hogy ne legyek fáradt.
De az macikávé volt.
De a macik is felébrednek tőle!

Here my heart.

Elcsented, és én is a tiédet. Vigyázol rá igaz? Szeretem, hogy nálad van, jobban őrzöd, mint én, de akkor tényleg el ne hagyd.

Csere-bere fogadom..

Bicycle.

Elkésünk. Miért nem pumpáltad fel? Nem tudtam, hogy lapos! Most te viszel. Nem bírlak el. De! Akkor jó. Meg fogok fázni. Nem így terveztem. Elegem van! Nyugi! El fogunk késni! Nem bírom. Fejezd már be! Mennyi az idő? Nem tudom. Elkésünk! Nem fogunk elkésni! Igyekezzünk már. Miért nem indultunk hamarabb? Azt hittem nem lapos! Gondolhattad volna! Ne haragudj. Szálljunk le. Hiányozni fogsz. Mondtam, hogy nem késünk el.
Szeretlek.

Open your eyes.

-Tudod mit? Rájöttem, hogy ez hülyeség. Miért csak mi törődjünk másokkal? Ez olyan, mintha nekünk fontosabb lenne.

-Igazad van. Én már régen belefáradtam ebbe.

Kell, hogy láss! Hogy nyisd ki a szemed, még a sötétben is. 

Igen, mert a barátság nem egy emberről szól. Hanem egy másikról is, vagy még talán annál is többről.

Where is the rainbow?

Elborult az ég. Szeretem, mikor borús minden. Nyáron! Az ég sötétkékre borul és minden olyan 'félelmetes'. És amikor a nap fénye átlóg a viharfelhők alatt, aztán eltűnik. És amit régen gondoltam, hogy fényképeznek onnan.  Aztán majd minden olyan lesz, mint azelőtt.

Annyira közeli.

Small crimes.

Furcsa rögeszmékkel és apró kis bűnökkel vagyunk tele. Hibákkal amik bár ne lennének. Vagy inkább a rögeszmék. Meg az, hogy a legolyanabb pillanatban nem tudjuk kimondani. Akkor a legnehezebb.

Good Night... Upper East Side!

Nem tudok elaludni sötétben és csendben. Akkor minden kis neszre kinyílik a szemem. De úgy más.. teljesen más. Szeretlek.

Mese volt.

És csak ültem és közben gondolkodtam. Nem mintha dohányoznék, de most valahogy kellett. Ittam a shakemet, és elmeredt tekintettel bámultam az ablakon leguruló apró esőcseppeket. Mennyien bosszankodhatnak most miattuk.

Arra gondoltam, hogy talán nekem is lehetne egy sajátom. Vagy több milliárd, egy egész óceánnyi. Ott tartanám a pecázó bálnáimat, legalábbis egyet. Ott élnék én és. Egy szigeten. 

Aztán még lenne egy szerelmem is, soha nem hagyna el. Nem is tudna, hiszen.. hiszen szeretne.

Minden este pizzát sütnénk. Reszelnénk rá sajtot, mind a ketten. Az a legjobb része a pizzának. Lehet, hogy az sosem sülne ki. Éhen halunk talán?

 Vagy feküdnék a fűben és virágokat szednék a semmiből, onnan.

Vagy minden maradhatna így, ahogy most van.

Mert most a jó.

Then!

Érjétek be azzal, ha azt mondom 'majd'. ég rengetegszer fogjátok hallani, lefogadom. Arra jó, hogy tökéletesen lezárjunk és elintézzünk vele dolgokat. Majd valamikor. Majd holnap. Majd egyszer. MAJD.

És az mikor lesz? Ne várd.

Kérdőjel.

A legtöbben szeretnek kellemesen csalódni. Várnak rá. De mindig arra várni és várni és várni csak unalmas és megunják. És csak csalódnak.

Rainforest.

"Mintha azt próbálnám őrizni, ami már nincs..."

De ha megakadályozod, hogy minden esőerdőből parkolót csináljanak, akkor.. hol parkolsz a kocsiddal?

Marshall & Lily. ♥

De te csak megkérded, hogy 'Akarod?' én meg mondom, hogy 'Ja'. 

Akarod?

Nem! Ah.. lehet, hogy csak kifogytunk az elsőkből. 

Haegyszerkérhetnémbárcsaknemostlenneésneez. Sosemkérhetném.

Olyan bezárva érzem magam. Egyedül. Unalmas, mint azok a szürke hétköznapok, amiket üresség tölt ki, és hiány, és talán néha olyan is, mint amilyen azokban az orosz realista művekben az a megállt idő. Az, hogy... Mert nem történik semmi. Mert nem történik senki. Mondjuk az nem is tudna.

Ha az én szekrényem valami lehetetlen hely átjárója lenne, elmennék eeeeegy egész napra.

Run by people.

Tudod.. a világ nem a papírra írt törvények alapján fut. Az emberek alapján fut. Néhányan a törvények szerint, mások nem.

Between the lines.

Mindenki olyan kulturált, hogy aki azt hiszi, hogy okos, akkor úgy is tesz. Aztán még okosnak is hiszi magát, mert az összes sort megtanulja. Én meg nem vagyok okos.. mivel szeretek a sorok között olvasni. Meg elfolyni, mint egy ember tintából. Aki az asztal fölött görnyed.

Emptyness.

Persze ilyenkor megáll az élet. Az egyetlen is ami élt, egy pihenő légy az ablakomon. A tavasz hozta.. most meg már úgysem fél. Talán csak olyan üreskedő.

Always come back to me.

Én is csak elmennék, de mindig visszajönnék. Odaragasztanám az árnyékomat, hogy tudjam, hová kell menni. Hogy mindig visszataláljak oda. Mert ott a jó.

Te is visszajönnél?