JimBeam.

Juhász Gyula: Anna örök

Az évek jöttek, mentek, elmaradtál
emlékeimből lassan, elfakult
arcképed a szívemben, elmosódott
a vállaidnak íve, elsuhant
a hangod és én nem mentem utánad
az élet egyre mélyebb erdejében.
Ma már nyugodtan ejtem a neved ki,
ma már nem reszketek tekintetedre,
ma már tudom, hogy egy voltál a sokból,
hogy ifjúság bolondság, ó de mégis
ne hidd szivem, hogy ez hiába volt
és hogy egészen elmúlt, ó ne hidd!
Mert benne élsz te minden félrecsúszott
nyakkendőmben és elvétett szavamban
és minden eltévesztett köszönésben
és minden összetépett levelemben
és egész elhibázott életemben
élsz és uralkodol örökkön. Amen. 

A világon a legszebb vers. Annyira életbe illő. Milyen igaz. Azt hisszük vége, de mindig is lesz valami, amiben ő él még nekünk. 

Hey boy, You and I..

Furcsa egy világ ez. Téged elítélnek.. engem lenéznek ezért. Te és Én csak te maradsz, és én maradok. Mi talán soha nem leszünk Mi.

"Hé srác, Te és Én.."

Lonely.

Teljesen bele lehet őrülni ezekbe az alkalmi depressziókba. Jön és megy. Egyedül. És mi a baj? Csak.. érzem. Persze ilyenkor tök egyedül vagyok. Legszívesebben sikítanék eltűnnék elfutnék elbújnék. ..vele lennék.

Accident.

Don't wanna be an angel.

Nem akarok angyal lenni. Nem akarom azt az élére hajtott életet élni.. hibázni akarok. Nem akarok rossz sem lenni. A köztes között van az aaa.. ott a szád szélén van még egy kis.. tejszínhab.

Skinny girl.

Ott kezdődik az anorexia. Csak nekem tényleg rohadtul elegem van.

Figyeljetek már oda, hogy mit mondatok ti ostobák. Nem feltétlen nekem mondjátok csak.. másoknak is. Van, hogy úgy érzem magam, mint egy csontváz. De ennek rohadtul semmi értelme, mert nem vagyok az.

 Van az úgy..