Just because!

Beléd szerettem, csak mert az égbolt szürkéből kékre váltott.

"I fell in love with you, just because the sky turned from grey into blue."

Hole.

"Látod te is lyukas vagy."

Furcsa, hogy magunkban hordozzuk. Elrejtett helyeken. Egyszer csak előtörnek. És minden létező erőnket odaadjuk, hogy Az a valaki betöltse ezt a lyukat az övével. Ő az, aki a boldogság. Aztán mi is odaadunk neki mindent. Akkor a világ teljesen benne él. Mindenben őt látjuk. De furcsa is, és félelmetes. Mert az elejétől fogva ott van bennünk az a picike kis félelem. Mert ő az, aki mindent elvehet egyetlen pillanat alatt.

Szeretem.

Strange.

Fura ez a vonzódás. Mégis megvan az a valami, ami ideköt teljesen. Valaha ismertük egymást. Igazából bennem ez üti a legmélyebb lyukat, olyan, mint a Mariana-árok.

Emily.

Pedig én tényleg szeretem Emilyt. Meg a kis dorombolását. Kilenc élet. Ha macska volnék, az egyik életemben csak dorombolnék.

A week ago.

Egy hete ilyenkor már a vonaton ültem. Mennyire fura érzés visszagondolni és érezni hogy.. papapapammm! Ülök a vonaton. Átvettem szépen a harisnyámat, levettem a szoknyámat. Kérem. És köszönöm.

Lungs.

Befogom a fülemet, ha nem akarom hallani, mert fájna talán. Néha olyan dolgokról beszélgetnek körülöttem, ami úgy meg tud ütni, mint a kalapács. Aztán a szememet is becsukom. És semmit sem látok? Képtelenség. Csukva tartott szemmel látom a legtöbbet. "Ha becsukod vágyak, ha kinyitod semmi."

Pretty Green Garden.

A nyári fűtől zöldellő kertecske. De ez egy tükör, a legszebb. Mi más? Vagy nem is tükör, több annál. Magamat látom benne, de ez nem csak látszat.. olyan mélyen elmerülnék benne, hogy akár bele is fulladhatok, az nem számít.

Csak az a fekete szembogár.

Ez meg az univerzum, de ez tök más. Mert én nem ezt szeretem.