tudod mi tetszene nagyon rajtad?

ha csak az ingemben lennél.

24 hours.

24 óra sem telt el, amióta gondolatban először szeretkeztem veled.

Perverz papírrmber, rajzolt élettel.

Félregombolt ingek.

Félregombolt ingekbe bújva mész el a világ színpadjára ajtód kedves hajléka mögül, találkozni a számokkal meg betűkkel, akik elől a rajzolt papírszagú végtelenségbe menekülsz és mást sem látsz csak viszonzatlan szerelmet, perverz vonásokkal. 
Nem bírom ki, hogy csak nézlek, miközben egy miniatűr dobozba záródva elképzellek estére meg reggelire te ismerősen csengő idegen, te adatrengeteg a világban. 
Te meg nem fejtett rejtvény. 
Úgy hiányzol, hogy még sosem érintettelek meg.

You deserve the world that I can only give you.

Az zajlik le a fejemben néha, mintha egy csésze tiszta kávéba hirtelen egy nagy tömb kávézaccot dobnánk és addig kavargatnánk, amíg le nem ülepszik, aztán kiöntjük elmossuk és minden tiszta marad. 

Na persze könnyű az élet csészikééknél, agy nélkül.

Nem vagyok biztos benne, hogy jó dolog az éjjel éberen- ébren.

Szeretek egyedül is lenni, mint ahogy régen is.
De ha az ember megszokja a társaságot, nehéz visszatérni a 'magányba'.
Mert néha, ha eszembe jut, hogy este van már, közeleg az éjjel és az alvás, mindig egy lyuk fúródik a mellkasomba hirtelen, fúrógéppel.. mert nem olyan egyszerű úgy elaludni, mintha kiütöttek volna.

És az a nyomasztó csend. És az éjszakai óriásra nőtt szörnyek a fejemben.. aztán az álomtalan hajnali agyzsibbadás, hogy pókként mászik el az álom a szemem előtt a plafonon és fenyegetően karistol.

Átlátszóra festett ablaküvegeken átlátszó esőcseppek csúsznak alább sötét foltokat hagyva az átlátszó napfénnyel borított átlátszó ház nélküli falakon.

Átlátszó emberek lakta átlátszó bolygó.

De mi pálcikából vagyunk, nagyon is élő pálcikákból.

Azért, mert mi nem vagyunk átlátszóak.

Hazudunk. De azt olyan színesen tesszük.

Visszatérő álom, örök lény.