2015. május 28., csütörtök

Nem léteznek angyalok de én az vagyok.

Tudom, hogy én nagyon sok mindent másként nézek és máshonnan. Tudom, hogy te mit akartál. Tudod, hogy mi van.. meg hogy mi volt.
Azt mondtad nem tudod.. én azt, hogy nem.
De belém tudnál szeretni?
Mert én nem.

Néha, mintha kőből lennék. Hideg vagyok. Hozzád.. is. 



De nekem kell az izgalom.
Kell, hogy féltékenységet érezzek.
Hiányzik, hogy küzdjek.
Hogy ha meglátom a szemében önmagam és 
.. mosolyog. Mert látja magát.
Nem a szememben.. a lelkemben.
Kell az, ami volt és lesz.. lesz?
Kell, hogy megőrüljek EL AKAROM VESZÍTENI A FEJEM AZT AKAROM, HOGY BŐGJEK AZTÁN A KÖVETKEZŐ PILLANATBAN NEVESSEK, MINT EGY SKIZOFRÉN RIBANC ÉS.. nem akarok hidegen közelíteni másokhoz.
Meg hát egyszer szerelmes az ember, azóta is akarja.
De a magányt meg lehet szokni. Úgy tudom.