Le tud hullani a göncölszekér?

Pécsett festett képet, olyan ócskát de szépet, hogy megmutassa mit lát reggel, amikor délben ásítva felkel, mert álom ül szemhéján.. arca ablakának reluxáján. Minden nap elfeledi a tegnap hajnalát, a Nap felkelő mosolyát, s ezért szakadt vásznakra festve boldogan alszik el, minden éjjel este. 

Miután felébred éjszaka, az égboltot nézi. Várja, hogy mikor zuhan le a göncölszekér mind a hét csillaga, hogy hátha lehúzza a nehéz kerekének súlya, hogy a fejére esik s álomba szenderedve reggel mindezt elölről kezdje. Mert úgy alszik most is, mint akit fejbevert egy csillag.

De Pesten vörös az égszín kék, mint a Balaton nappal és éjjel meg sötétlő, mint a koszos hegy alja.

Mint lent lenni, mindennek a legalja. 

The missing one.

Barátokból ellenségeket kreálunk, mint gyurmából szeretőket egykor.. ahogy magunkat látjuk.

Néha annyira nagyon hiányzol édes régi bolondság. 

Átölelnélek, hogy semmi baj, mi kedves ismerősök.

De az emberek változnak. 

Eltűnnek önmagukból.

 

Most, mint mindig, ma sem.

Hogy

Létezzen

Az emberek keresik a megfelelő alkalmat, hogy közölhessék: létezik, amikor sörrel fröcsköltelek egy nyáron.

Megőrülten.

Mert megőrültem.

Tőled, mint átmeneti alvászavartól.

Mert az első perctől fogva tudtam, hogy tőled elmebeteg leszek.

Én kis játékszerem.

Most már látom, hogy Te az én saját alkotásom vagy.
Értem lettél oda, most meg értem lettél ez.
 

 

Anna mindig elképzeli, ahogy slam poetryn mondom ezeket, amiket az én agyam szül meg.
Jó tudni, hogy támogatja a saját agya szüleményeit velem kapcsolatban. 
Kedves ez az Anna.

Azért ez elég vicces, sosem felejtem el.
"Kloo, se szó, se beszéd, csak úgy besétált egy fesztiválra.. ingyen.. jegy nélkül."
HÁT DE MOST KOMOLYAN.. mit tehetnék, ha elfogy a jegy.
annyira kedves élmény

You.

Körbeírhatatlan érzelmek és végeérhetetlen gondolatok futkosnak ide- oda a fejemben sáros cipőtalpakon gumicsizmában és bakancsban a fűben- hemperegni ruha nélkül ostobán felhőkben állatokat látni a szemedben magam, ahogy az egyik percben mosolyogva nézek a saját lelkem mélyére aztán lefagyni. Jégvirág szívemben fagyosan te Te TE.

Te elmúló ócskaság, régi kacat.

Te elhasznált óvszer.. kidobott csomagja.

Te elszívott cigaretta.. fűbe dobott csikkje.

Te kiömlött málnaszörp.. foltja a terítőn. 

Te elégett papír.. hamva a kandallóban.

Te elolvadt jégcsap.. száradó tócsája.

Te lehullott csillag.. izzó maradványa.

Te vihar utáni csend.. frusztráló magánya.

Te ki nem mondott szó. Te RÖGESZME.

TE OSTOBA LÉNY. TE EMBER.

Te nem vagy más, csak egy 'volt valaki'

egyszer.

Te.

Te tudod?

De tudod.. mégis élünk.

Ez mindig jó és kellemes.