2012. augusztus 30., csütörtök

After the storm.

Senki sem lépkedhet a fejemben, csak én. Ahogy a virágok között járok. És hirtelen minden sötétségbe borul, a bárányfelhős kék mennyboltot felváltja a lefesthetetlen és félelmetesen gyönyörű sötétkék, már szinte fekete viharfelhős ég. És akkor ott van az a híd, amivel talán már találkoztam. És hatalmas szakadék. A túloldalon minden vidám, és a híd leszakad. És én lezuhanok, amikor éppen felébredek az álomból, de ez nem volt álom, és mindent rossznak látok, nem bízok ott senkiben.. mert őket nem ismerem. Aztán.. jó sokáig volt sötét. Amíg el nem vonul a vihar, addig ilyen.. és utána meglátom a szivárványt. Írországban van a vége. A manók ott ásták el az aranyat. Nekem nem kell arany. Csak.. nekem másra van szükségem.

Számomra nincs gyönyörűbb béke, a vihar utáni csendnél.