2012. augusztus 22., szerda

This is the place.

Hát már tudom. Ez az a hely, ahová menekülök minden elől. Felhangosított zenével. Elnyomott érzésekkel. Amikor csak egy kicsit is egyedül érzem magam, akkor minden tökéletes lesz. Egy filmben szereplek én is, mint amikor a színpadon valaki mást kell játszanom.

Mintha dörögne az ég, és esne az eső. Vihar lenne. Egy olyan, amire mindig is vágytam. Nyáron alig volt. LEGYEN MÁR VIHAR. Csak egyik este.. nem tudok sötétségben elaludni, és full csendben.. ezek zavaróak. Minden apróságra odafigyelek. De sötétben csak két dolog tudna igazán kellemes álmot hozni. Az, ha ő beszélne hozzám, vagy ha szakadna az eső.. az a monoton hang.