Mert az éltet mindenkit, ami az álma. Mi lesz, ha véget ér az álmom?
..megvalósul.
De utána mi lesz? Ha nem lesz már álmom? Miről álmodok?
Boldog leszel. Álom lesz az életed is. Lesz másik. Mi mindig álmodni fogunk.
Nem tudom, néha így belegondolok, hogy kiért mit teszek meg. És rá kell jönnöm mindig, hogy lehet, hogy ők a kisujjukat sem mozdítanák meg, ha én kérném őket. Minek is, szeretem megoldani a saját problémáimat, bízom magamban.. és sikerül. Így kell gondolkodni.
Végigfut. Az a sok apró képkocka, mint egy gyorsított felvétel. Mint egy fotósorozat. Képek. Érzelmek. Fájdalmak. Nevetés. Könnyek. Mosoly. Nyugalom.
Túl sok információ ez egyszerre az agyamnak.
Nyugalom. Hiány. Harag. Fájdalom. Szavak. Béke. Félelem. Hiány. Nevetés. Boldogság. Magány. Nevetés. Őrület. Vágy. Nyugalom. Magány. Zavarodottság.
A számba teszem. Füst száll fel az égbe.
Behunyom a szemem.
Csend. Üresség.
Kinyitom a szemem.
Kifújom a füstöt és nézem, ahogy áll a világ.
A fején és az oldalán. Amíg én a két lábamon, nem gondolok semmire.
Kloee, január tizenegy.
Fekszem és rád gondolok.
Te folyamatosan áradó információtenger.
Számokkal kódolt érzelmek a fejemben.
