Az emberek furcsák.
Annyira érdekesek.
Mindenki különböző, mégis mindannyiunkban több közös van, mint gondolnánk.
De hihetetlen a másság. Hogy mi mind különbözőek vagyunk. Hogy mi mind ugyanazt akarjuk:
Egyedül lenni azt remélve, hogy valaki megtöri ezt a magányt. Igen. Csak nem mindegy, hogy ki.
Nem ismerjük egymást. Egy kicsit sokan élünk a világon, ahhoz, hogy elhamarkodott kijelentéseket tegyünk.
Furcsa, hogy sokszor nem tudom mit is akarok. Most Téged. Furcsa érzés, nem tudom mennyire valódi. Megijedek az ilyesmitől. Gyengévé teszel. Olyanná, amire mindenkinek szüksége van. Félek attól, hogy elveszítelek. Félek attól, hogy elmúlik.
