2. Mi a francért kell a sze- re- lem? Úgy értem..
Egész létező életünkben egyetlen egy emberbe szeretünk bele a kezdetektől fogva, az az önmagunkban nem létező apró üres folt. Abba szeretünk bele. Aztán ha megvan, boldogság van. De akkor magunkba szeretünk bele, mert attól vagyunk egészek? Aztán eltörik bumm, mert annyira tökéletesek soha de soha nem lehetünk. Tökéletesebbek, mint gondolnánk.
3. Túl jó vagyok azokhoz, akik nem érdemlik meg, és túl rossz azokhoz, akik megérdemlik.
És fura szembesülni azzal, hogy mennyire jó is vagyok, és mennyire értéktelenné válnak emberek.
4. Értéktelenség. Ez a szó. Tökéletes.
5. Tökéletesség. Ez a jelentés nem létezik.
6. Ahogy az ember úgy éljen, ahogy hiszi, de nem.
7. Könnyen megbíznak abban, akiben nem kell.
8. Nem meglepő dolgokat tudtam meg.
9. Nem meglepően nem lepődtem meg.
És addig a percig néha úgy éreztem, hiányzik az a régi érzés, ahogy vasárnap este a te ölelésedben pihenhessek, a fűben fekve összevissza beszéljek, azt hittem mindez hiányzik, mert más volt régen még, persze változik az ember.
Addig a percig, eszembe jutott minden.
Mosolyogva.
Már tudom, hogy hiba volt többnek hinni valakit, aki nem több, csak egy.
És ez olyan, olyan felemelő.
Na jó elég volt, ez volt az utolsó gondolatom.
Erről.
