2015. szeptember 12., szombat

Kávé ízű reggeli szürkeség az ablakon át szmogfüstös hajnali délutánon át tartó éber vidámság ebben a szép időben. Olyan könnyed és pimasz kismadárnak lenni, mert hogy ha a küszöbről leesnél, sosem kapna már el senki. Vagyis én biztos nem. Vagyis őő engem talán sosem kértek. De lehet, nem is kell.