Ha mindezt összerakjuk, kijön az eredmény. Matekon nem mindig.

Elavult történetek új csomagba zárva.
Új történetek elavult csomagba zárva.
Elavult csomagok új történetei.
Új csomagok elavult történetei.
Újak vagyunk és elavultak.
Elavultak vagyunk és újak.

Valahogy úgy, hogy a tükör előtt ülve megtaláljuk magunkban és magunkban a közös pontot, a szemtükrön át a lelkünkhöz vezető bugyrot, hogy onnan ki figyel már minket, aki régi de új, vagy új és mégis megmaradt a régi. Legfőbb: hogy önmaga.
Mindig. És mindenkor.
Utánozhatatlanul beleszeretett önmagába.
Utánozhatatlanul élettel teli.

Most mondd, megéri annyit várni, hogy pazarlod és közben észrevétlenül elcseszett egy lelkivilágban kötsz ki?

Hová is tehetnélek, ha soha el nem felednélek..

A kezembe zárva vinnélek, vagy zsebembe tehetnélek, hogy jót is tegyek veled megyek, jössz ahova én akarom, ha eszed van, erősen fognád a karom, hogy újra ne szökhessek meg előled. Futnék, ahogy tudnék, már ha előtted járnék.. csak földutakat látnék, görbe sáros régi múltakba vezetőt. Törött üvegeken járnék, de akkor is rád várnék, mint ahogy tettem, mikor szomorú lettem. Tőled. Mindig csak menekültem. De nem jöttél. Miért nem jöttél? 

Nem szerettél.

Összetörtél. 

Tél közepén.. én sem értem, hogy akkor igazán miattad nem éltem. 

Mert tőled mindig féltem.

bonszoá

Még mindig tökéletesen él bennem a fesztivál.

Meg táncol bennem a ritmus. Érzem.

Ott van bennem.

Mert ha meghallok egy zenét, legszívesebben eldobnám magam és hagynám, hogy a zene rángasson, mint egy marionettbabát, csak durvábban.

Mintha a kurvája lennék a zenének.

U. I.:

Jó végre fázni, esőben jól elázni, hidegben kettesben teázni, s mert nem vagy te más csak gondolata a fejemnek, marad a tükörben fiú helyett lány, mert nem látni téged magány, de egyedül lenni jó is talán.

Ha még meg is vagyok fázva.

 

De durva, hogy a zene mennyire magával tud ragadni.
Úgy táncolsz, mint aki be van állva.
De akkor is mi vagyunk a legdögibbek itt.
Milyen skins- partis feelingje van.

megvarrhatatlan

Na szóval.
Nemrég.

Láttalak állni a lábadon nézni ki a fejedből rám nem nézve, úgy más emberként létezve.
Álltál te máshol is, félig még rám nézve előtte meg a szemembe mélyedve, élvezve- megfulladni a közelségem zara illatától.
Más lettél, irányíthatós vitorláshajó, egyetlen szakadt pólós megvarratlan foltja.

*BOLDOG FÁZÓS NAP. *

Te pedig látsz engem.
Tegnap is.
Úgy néztél rám, mintha nem is tudom hiányzott volna.
Jó ég, kik vagyunk mi, hogy lelassult minden, te is és én is, amikor egymás szemébe néztünk és egy pillanatra még el is mosolyodtam. Huncut mosoly.
Aztán tökre elmentem.

Most meg nem is érdekel.

leromboltam

A kezem a kezedben Kinley- vel.

Te, buta napvégi rossz álmom, 

beteges képzelgésem, mégis rád vágyom.

De basszus, ha egyszer te tudod, amit más nem. Oké, egy szavam lenne talán. De minden játéknak egyszer vége kell legyen. Neked most. Mi csak játszadoztunk egymással.

Nem tudom mi hiányzik jobban, te meg a kielégítő válaszaid az enyémekre, vagy az öledben alvás utáni felébredés.
 De mi már csak akkor beszélünk egymással, ha lenne mit tenni.
Furcsák vagyunk.

mogyoró tündér

Bárcsak falevélre írt üzeneteket kapnék tőled, hogy jön az ősz, vegyél fel kötött kardigánt.

Vegyél fel engem, mint szép emléket a listádra.

Mint borús őszi füst illatú sárga világot, hűs fuvallatának simogatását, egy új virágzás hervadását.

Boldog- szomorú mosolygását.