XIII. kerület
Váci út

mer vágyom hogy újra velem legyél és újra ne férjek az ágyon

Ha létezik még, ami volt, akkor azt kérem a következő szülinapomra.

Olyan történetem volt, amit sokan irigyeltek is, akiknek nem volt..

De rájöttem, hogy annyira mindegy, milyen történeted van, mert szép és különleges. Különlegessé teszi az, hogy a sajátod. Az, ahogy ragaszkodsz hozzá, az, ahogy elmosolyodsz, amikor visszaemlékezel.

Hogy minden régen volt és mégis magadban hordozod a foszlányait. 

Freedom makes me mad.

Soha nem fogják megérteni, mit látok az egészben.

Elgondolkodhattok, hogy mi értelme. 

De fölösleges, mert értelme annyi van, mint tűznek egy csésze hideg vízben.

Mosolygok, amikor eszembe jut, milyen őrültségeket mondtál nekem.

Azt mondják, jó boldognak látni engem. 

Ez vicces, mert eddig csak páran mondták és furcsán hidegen hagy az ők boldogságuk.

 Felőlem legyenek boldogok, szomorúak, dühösek, elveszettek. Az nem az én dolgom. Engem nem érdekel.

Olyan, mint nekem, úgysem lesz!

És mégis..

Annyi ember van, aki megérdemli, hogy boldog legyen. A világon.

És van valaki, akihez megmagyarázhatatlanul vonzódom, pedig.. nem is tudom. Valami van, ami megfogott benne. És valami kattog bennem, amiért türelmesnek kell maradnom. 

Aki úgy is van, hogy nincs.

LÉTEZHETETLEN.

De talán én vagyok a hülye idióta. Annyira, amennyire még sosem voltam. 

Ööö.. ne már. Nem értem.

Időtlen idők után.

Két nap után.

Azon fáradozom éppen, hogy kiműtsem a középső ujjamból a tüskét, vagy mit. Micsoda bonyolult folyamat.

Kellemes a csönded.

Kell, mint a zaj nélküli világban a zajod.

Tetszik, hogy létezik 'beszélgetés némítása' opció. 

A valóságban meg se ki se be.

Milyen érzés túl lenni minden életörömöt befolyásoló rögeszmén, tevékenységen és szükségtelen embereken?

 Hát elég jó, mert az ősrégi múlt után lett ő, meg hát.. újak mindig lesznek. És különben is, mikor a legjobb zülleni és.. istenem bárcsak ideteleportálhatnám. PPPPPPPPPPPP

Ez van és te.

Felvonszoltam a kis seggem a harmadik emeletre és úgy, ahogy voltam, beestem az ágyba és elaludtam három után. Tegnap. És felébredtem nyolc után. Azt hittem lekéstem a szóbelimet. Aztán kapcsoltam be az agyam, hű még csak ma van. 
Ma pedig olyan jó volt, amikor kiléptem a hatalmas ajtón. 
Úúúúúúúúgeca.
Nyár van.
Szabadság.
Könnyedség.
NYÁR VAN VÉGRE.
Olyan leírhatatlan érzést éreztem, amikor sétáltam vissza, mosolyogtam.