Délután. Mintha csak tavaszodna. Olyan, mint amikor.. tudod.. amikor elolvad a hó. Minden sáros. Vizes. Pocsolyás. Pedig csak újraéled minden. Így kezdődik. De most más minden, mint akkor. Ilyen komor késődélutánok. Az emberek kezdenek elfáradni, és lepihenni. Néha úgy érzem, már türelmük sincs végighallgatni másokat. Vagy inkább próbálják magukat is nyugtatgatni. Ez a sötétség nem tart örökké. Hamarosan tavasz lesz.. csak ki kell várni. Akkor minden könnyed lesz, és vidám. Színes, mozgó.
