Olyan, mintha sírna az ablakom. De ez szürkeség és eső. Minden szín megfakult. De a vihar az más.. az olyan gyorsan jön, és magával sodor, mintha repülnék. Mintha csak azt akarná. Tele mozgással. Hanggal. Fényekkel. Színekkel.. igen. Olyankor gyönyörű az égbolt, olyan.. minden egyes percben változnak a színek. Aztán el is megy. És félelem, meg igazából nem is félelem már. Régen mindig azt gondoltam, hogy amikor villámlik, valaki az égből fényképez.. még egészen kicsi voltam. Nagyon különös világ ez, mindig más.
De ez az eső is tud szép lenni.. ha valaki úgy érzi. Igazából. Fárasztó, csak aludnék egész nap. Erre a nyugtató hangra. Tudom.. ez a csend egyik hangja.
