Be patient!

-Úgy érzem magam néha, mint egy lyukas.. üres.. bögre. Tudod el is van törve.

-Mint az a pöttyös bögre? Ami piros és fehér pöttyök vannak rajta? 

-Pont úgy.

-Miért?

-Őszintén.. nem tudom. Tudod szoktam én másmilyen is lenni..

Csak az a kérdésem, hogy mennyire vagytok képesek türelmesnek lenni hozzám. Értem. Ugye? Boldog vagyok, mert tudom. Meg mindenki máshogy mutatja ki a boldogságot. 

A tündérek olyan picik, hogy egyszerre csak egyetlen érzés fér meg bennük. Olyankor a többi mind elfoszlik. Ha boldog, akkor csak az. Ha bánatos, akkor csak a szomorúság. Ha dühös, akkor a végtelen harag. Mi mind tündérek vagyunk?

Tök egyformák vagyunk hatmilliárdan.

Honvágyunk van néha olyan helyekre, ahol nem is élünk, mégis boldogok vagyunk ott. Aztán, mikor hazaérek, rájövök mennyire is hiányzott ez. A szobám illata, a gardróbom nyugalma, ahol mégis annyiszor ültem csak úgy takaróval kisírt szemmel magányosan. Meg az a millió dolog. Azok az emlékek, amik nélkül lehetetlen élni. Azok. Mindezt őrzi.

Dream.

Csak kértem, hogy ne engedjetek el. Nem jó elengedve lenni, az olyan.. ennyit érünk.

De álom az egész, amikor zuhanunk, és felébredünk.

Tik tak.

Rendszerint olyankor köszön be hozzám az a kétségbeesés vagy mi.. amikor hazaérek, és tudom hogy senki nincs itthon. Talán ez a legnagyobb félelmem, a magány, az üresség.. mint a legtöbb embernek. Meg sokszor a helyemet sem találom, mert ez lehetséges.. végülis az élet nem egy székfoglaló.

Tik tak tik tak majd rájövök!

Afternoon.

Délután. Mintha csak tavaszodna. Olyan, mint amikor.. tudod.. amikor elolvad a hó. Minden sáros. Vizes. Pocsolyás. Pedig csak újraéled minden. Így kezdődik. De most más minden, mint akkor. Ilyen komor késődélutánok. Az emberek kezdenek elfáradni, és lepihenni. Néha úgy érzem, már türelmük sincs végighallgatni másokat. Vagy inkább próbálják magukat is nyugtatgatni. Ez a sötétség nem tart örökké. Hamarosan tavasz lesz.. csak ki kell várni. Akkor minden könnyed lesz, és vidám. Színes, mozgó.

So much.

Élve temettetek el, faszfejek!

Rainy day

Olyan, mintha sírna az ablakom. De ez szürkeség és eső. Minden szín megfakult. De a vihar az más.. az olyan gyorsan jön, és magával sodor, mintha repülnék. Mintha csak azt akarná. Tele mozgással. Hanggal. Fényekkel. Színekkel.. igen. Olyankor gyönyörű az égbolt, olyan.. minden egyes percben változnak a színek. Aztán el is megy. És félelem, meg igazából nem is félelem már. Régen mindig azt gondoltam, hogy amikor villámlik, valaki az égből fényképez.. még egészen kicsi voltam. Nagyon különös világ ez, mindig más.

De ez az eső is tud szép lenni.. ha valaki úgy érzi. Igazából. Fárasztó, csak aludnék egész nap. Erre a nyugtató hangra. Tudom.. ez a csend egyik hangja.