Remélem egyszer rájöttök. Mert ez már kezd elhomályosodni. Az a sok emlék, ami itt van. Itt őriztem, kedves emlékekként. És reményekként, hogy majd újra együtt kergetünk pillangókat, mint a kislányok, akik akkor voltunk. Utálom, hogy ezt kell mondanom, de már semmi sem ugyanaz. Jó megértem, de amikor megkérdezed tőlem, hogy mi a baj, és nem válaszolok, az azért van, mert soha nem nézel mélyen a szemembe, és ismételed meg a kérdést.
Örökkön-örökké. Varázslatos táj. El nem múló álmok. Gyerekes beszélgetések. Ki nem mondott szavak.
Félek.
