Azon gondolkodtam, hogy abbahagyom ezt a szart írogatni, de nem menne. Egyébként kurva szarul esik ez az egész helyzet. De ez nem olyan, el sem akarom mondani, de annyi mindent nem merek elmondani senkinek, hogy ebbe őrülök bele totálisan. Amikor kinyitom a számat, hogy végre elmondjam, inkább mást találok ki.
Akkor volt gyönyörű az ég, amikor ketten voltunk, és mondtam neked, hogy ennek így kell lennie mindig. Én azt akarom, hogy ha majd az első hullócsillagot látom, soha ne felejtsem el. Soha nem láttam még. Olyannal szeretnék lenni, aki fontos. Vannak dolgok, amiket még soha nem próbáltam ki. Például nem próbáltam még, hogy hogy kell papírcsónakból epret kivágni, és hajtogatni, amíg egy életté nem alakul. ÉS várni a végét. Bogarat ültetni, krumplibogarat, amiből lesz a krumpli.. és kaktuszlevet inni, és kaktusztüskét szívni. Boldognak lenni egy elhagyatott helyen, kővé vált emberek között rohangálni. És nézni, hogyan kel fel a nap. Ameddig élek, minden mindig más.
