Hihetetlen, hogy mennyi mindent lerombolok magam körül. Minden minden minden.. amit összekuszáltam. Minden bonyolult szál egy szálon fut. Az enyémnek mondhatom. Vagy már nem. De minden után.. minden ilyen borús nap után.. egyszer ki fog sütni a nap. Szóval, fel a fejjel. Mindig nyílik egy új út. Az. Azt kell szeretni. Csalódott vagyok, persze. Mert minden után rájövök, hogy még mindig. És szeretem. Most nem szárnyalok, nem érezhetem muslicának magam. Eltűnt az a varázs izé.
Nem is értem mire ez a kép.
