2015. február 21., szombat

alszol én meg nézem magam.

Az ablakban állva nézem.. az alvó várost.
Alszik benne minden ember. 
Csak füstölög a gyárkémény.. buta kémény. Mintha kissé unná már ő is. De azért teszi a dolgát.
Néha elsuhan egy taxi. Valahova sietnek az utasok.. szexelni. Aztán ők elszívnak egy marlborot és elalszanak egymásnak háttal. Tárgyaik egymásnak. Nem hiszem, ezt tudom.
Na meg a kutyájukat késő éjjel, mondjuk most, kettő óra huszonöt perckor sétáltató.. magányosnak tűnő idősödő férfiak.. de leginkább gondokkal teli. Elképzelem, hogy ők a rosszfiúk egy horrorban. Így a kutyájukon kívül senki de senki másuk nincsen. Egy pszichopata hajlamokkal teli lélek.. testbe bújva.
Ez mind idilli, és hűs esti levegő jön be hozzám. Tudja jól, hogy szeretem, mert a szemébe nézek.. mondanom sem kell. Azzal mindent elrontanék.