Van az a pillanat, ahol hiányzol. Hogy arra gondolok, napsütésben indián nyár melegében, hogy elveszítettem annyi embert, akik valaha még számítottak. Tehát ide lyukadok ki olykor. Az érzések bekaphatják, önfejű mind. De az a múlt, az meg már elmúlt. Eszembejut a vodkázós délután ezzel, az első nap meg azzal, miközben a derekamat fogja. Volt olyan önfeledt borútlan nyár. De hiába hiányoljuk azt, ami volt, mert konkrétan az, már sosem lesz.
A legtöbben ott rontják el, ahol nem is szabadna. Erről nincs több mondanivalóm, szar az, de nekem nem.
Néha leáll az idő. Lebeg benne minden, előjön a sok kérdés, a miértek és a semmiértek mert értetek nem is tenném már, ha értitek.
Kamu minden. Kamuk a pipölök.