2012. július 21., szombat

NOBODY.

Amikor vége van a nyárnak. Az olyan.. hirtelen minden eltűnik. Egyedül maradsz. Ürességet érzel, mert már csak emlékeid vannak. Mindenki eltűnik. Fogy az idő, és egyre kevesebb jut mindenre. Olyan érzés.. mintha egy mázsás súly lenne bent. Basszus régen ezt jobban leírtam valahova.. amikor meghal valaki. Üresség. És ez majdnem ugyanaz. Mert meghal a nyár. De most? Semmilyen. ITT. Csak az teszi valamilyenné, hogy van ő, meg még egy páran. Hiányoznak mert egy icipicit vonatozni kellene, hogy találkozhassak velük. Mert igazából egyre kevésbé érzem, hogy bárki is kitöltené a napjaimat ebben a kibaszott kisvárosban. Ahol semmi nincs.