Éjjeli lény vagyok, aki sosem alszik el éjfél előtt.
Meg van az úgy, hogy folyamatosan zúg zúg zúg.
Mintha már az agyamban zúgna a szúnyog.
Olyan, mint az ébren és éberen tartó rossz gondolatok.
Hajnali kettő után sem hagy..
És narancssárga városi fény szökik be, de hova?
Aztán hirtelen kinyitom a szemem és rengeteg bogár repked az arcomtól fel messze.
És mintha nem is lettek volna, mert hogy nem is voltak, köddé váltak.
Ezek mind képzelgések.
Most már értem, hogy Dalí miért festett le annyi bogarat.
Ijesztő az álomvilág, de a nyugtalan ébrenlét jobban.