Ugyanakkor azt is tudjuk, hogy nem az emberek, csupán az érzések hiányoznak nekünk.
Érzésekre vágyunk egy érzéketlen világban, érzelemmentes kapcsolatokban.
Van az úgy, ahogy az idő múlásával elmaradnak azok a vidám, bensőséges, beszélgetések.
Már csak baszélgetések maradnak. Aztán jönnek az új emberek.
Mi annyira nagyvilágiak vagyunk, hogy már észre sem vesszük, mit jelent nekünk az ismeretlenség, amit annyira szerettünk régen abban a picike perspektívában, amit ábrázolni lusták voltunk már, kijavítani meg fölösleges. 
Kacat, mint a többi.
Nincs szükségünk kacat emberekre.
Meg hát én jól is akarok kinézni, így ha egyedül vagyok, nincs aki rontson a megjelenésemen.
Mert nekem embert alkotnom kell ahhoz, hogy menjen hozzám.