Lehet, hogy fonákul van az életem, úgy értem, néha megcserélném a kettőt és aludnék nappal úgy, mint éjjel ébrednék. Délben álmodnék délibábot s éjjel megrajzolnám a déli álmot, vagy százszor szépet mondanék a tükör előtt állva háttal a világnak füstös őszi gonosz dolgokra gondolva te meg én csak nézek most ki a fejemből nem gondolva semmire, vagy ha nincs is mire, akkor arra amire te nem gondolsz soha, rám rám rám..
Ott van a fejemben csillagképeink összes képtelensége, már kora reggel, reggeli előtt.
Lehetetlen egy nő vagyok, létezek én?
Határozottan.
