Minden indoktalan cselekedetre van valahol egy félrecsúszott indok, amivel megindokolható az a korábbi megindokolatlan vagy megindokolhatatlan dolog, amitől az egész kerek és göncölszekérkerékként forog a Golyón, melyen élünk, mint az idegenek emberként köztünk, a jók és akiktől félünk.
Akik rólunk álmodnak és akikről mi nem beszélünk.
Hiányoljuk a hiányt onnan, ahol már rég nincs.
Helyet adok most is. Más képzelgései.
Hullócsillagokat hallucináltam.
Emberek játszották el a világot egymás közt szépen.
Egyszer télen egy mainstream téren.
Meg egymással.
Meg így a szánk sem szól sokat.
Meg kell néha őrülni.
Meg. KELL.
Különben beleununk.
