2015. október 2., péntek

Silence.

Kellett az életembe akkor.
Mert olyan.. olyan nyugalom az életemben. 
Úgy tudnám jellemezni azt az időszakot, mintha egy max hangerőre vett atom dubstep buli közepén egy kád víz alá merülnék. 
Érezd a különbséget. 
Azt a hirtelen csendet.
Amikor érzed még a zajt a tested minden részében, de valamiért jobban vonzódsz az elnyomó csendhez.

Csöndem voltál?
Csöndem voltál.

Ezért sem szerettelek meg sosem igazán.
Ezért is menekültem tőled. A zajba.
Abba a könnyed és vonzó zajba.
A csend ijesztő. Elnyom.
A zaj más. Élettel teli, Őrült.