Régen is szerettem érthetetlen dolgokat csinálni. Már az oviban. Rajzolni, és kilyukadni valahol. Belekezdtem valamibe, amiről fogalmam sem volt, hogy mi lehet. Amikor megkérdezték, hogy mit rajzolok, mindig mondtam, nem tudom. De magamban mindig is tudtam, hogy még nem tudom, de jó érzés rajzolni, és a végén lesz belőle valami. Valami, ami számomra sokat jelent.
(Ezeket egészen könnyen át lehet vezetni az életbe. Pont ettől szép.)
