Egy barátosnőm mutatta.

Igen, és talán ez a leggyönyörűbb versek egyike, amit valaha hallhattam. Hát élünk. És ezekért az apróságokért pont.. és pont pont pont. És egy kedves jó ismerőse írta.

Beenged

sokáig gondolkoztam hogy
a fűben fekvés be tud e majd
udvarolni szívzörejedbe
pontosabban abba az ütembe
ahová érdemes beszűkíteni
az arcomon nyúló
mosolyt és ahová elfáradt
madárfüttyöt tartósíthatok
csigacsönd-magányomban.

majd vártam azt a periódikusan
érkező érzést, mely összerántja
bennem az elszórt hasonlataim
maradékát mindezt azért, hogy
tálalhassam neked piacnapokon
mellékhatások nélkül,mert
tudod én azért cipővel
is belépnék szívzörejedbe
csak nyom hagyás
végett és a holdat
is pályájára helyezném
hogy jól mutassunk
szénrajzokon télen
nyáron kobaltkék
tengert alapítanánk.


és most mikor tavasz
kúszik a lekvárbő-nyárra
láng-puha görcs vagyok,
édesvízben úszó feladás.
mert hoztad nekem a
besűrűlt mélabút, hiányod
első és utolsó jelét.

pedig sokáig gondolkoztam, hogy
a fűben fekvés.