A visszapillantó tükör. Amivel a mögöttünk lévő elhagyott utat látjuk. Néha olyan kívülállónak érzem magam mások életéből, így belegondolva teljesen kitudom szedni a celluxszal odaragasztott mosolygómacska képet magamról. Átragasztanám máshova. Messze, mert nekik úgysem hiányzok soha. Vagyis számomra annyira nehéz elképzelni, hogy valakinek is hiányozzak.
