Léteznek emberek.. mondjuk egy biztosan. Akinek sikerült elérnie, hogy mellette tökéletesen egésznek érezhessem magam. És ezt érezni a lehető legjobb az életben. Talán ez az. És szétesni. Az pedig olyan, mintha darabokra hullanánk. És az ettől való félelem pedig egy lyuk itt bennem. Nem tudom mi üthetett belém, de nagyon buta vagyok, és nagyon meggondolatlan. És arra is gondoltam már, hogy talán ha nem lennék, ha soha nem is léteztem volna, akkor teljesen más lenne az ők életük. A barátaimé. Az övé. Mindenkié. Őszintén, fogalmam sincs hogyan juthatnak ilyesmik az eszembe, de nekem szükségem van rájuk. Mindannyira. Mert így.. ez az egész színes is.
