Amikor pislákol a lámpa, nem tudom megállni, hogy ne nézzem. Várok, amíg magához tér. Ilyen szürreális világ, ahol a semmi közepén egy ajtó vezet a mindenségbe. Egy karnyújtásnyira.. biztosan sokan átérzitek. Nekem pedig olyan mindegy, csak halljam. Hallgasd a csendet. Mindig a csendet. Ez nyugalmat ad, jobban, mint a zaj, mint egy szó olyan világból, ami nem is ért. Én.. én beérem a csönddel.
