Mennyire szeretünk lehúzott redőnnyel élni? Minden fényt kizárunk. Volt nekem is időszak, amikor negatív és gonosz voltam. Aztán vártam, hogy teljen az idő, ami végtelenül állt. De nem jött el felhúzni a redőnyömet. Néha apró kis fényecskék szökdöstek be, amiket elhessegettem.
Gyűlölöm a vasárnapokat.
Gyűlölöm a hétfőket.
Szeretem. A felhőket.
Szeretem, amikor az emberek maguktól jönnek rá. MINDENRE.
És most már valószínűleg megpróbálom ezt észben tartani.
És nem olyanokról álmodni, hogy le akarok menni a hullaházba a kórházban.
Bár ez az egész különös volt.
De fel kell ébredni.
Néha, amikor felébredek, nem tudom mit szeretnék jobban. Visszamenni a nyomott ébrenlétből az álomvilágba, vagy pedig félni az álomtól, és élni.
