Alszik, de még akkor is érzem, hogy szorosabban ölel át. Nem akarom. Elveszíteni. Őt. Nem.
Ez számomra annyit jelent, mint a jegeskávé tetején a hab. Mint az égbolton a pimasz felhőcskék. Mint az a hihetetlen vonzalom a papírmadáron repülés iránt. Ez így jó. Most a jó.
