Persze én tudom, és érzem. Minden egyes érintés mutatóujja élettel tölt el, mert mondják. De gyurmával tömném be a lyukat a zárban, mint magamban, ha lehetne. Hangos zápor vagy mindegy, elnyom az álom. Fel kell ébredni először is, hogy itt legyünk testben. Vészes, hogy magányunkban mennyire el tudunk tévedni.
Akkor rajta. Együnk fagyit hóból, ha szeretném. Igyunk vizet jégből, és csináljunk valamit. Origamipapírból.
Elesek, és sírok, mert lehorzsoltam a csöpp kis térdem. De azért még boldog vagyok, és nevetséges.
