Mielőtt valaki elmegy, elbúcsúzik mindenkitől. Elvarrja a szálakat, körbenéz még a szobájában. Mindent úgy hagynék, ahogyan utoljára volt. Mert ez ismerős már. Életem legrosszabb éjszakája után, minden otthagyva ahogyan volt. Fájt látni. Talán egy valamit igazítanék meg. Az íróasztalomon a kis üvegcsét, amiben apróra összeaszalódott, kiszáradt falevél van. Az valaha egy egész volt. Már nem mondanátok meg róla. Elolvasnám még a gardróbszekrényem falát, hogy mennyi mindent írkáltam, és ragasztottam rá. És csodákra bukkanok, tudom, mert nem csak én írtam rá. Szólna vajon valakinek? Vagy azt gondolnák: Tudja mit tesz.
