Az életünk nagy része a kerítésünkön túl van. Ott van. "Te kis élet". Te is az vagy. Egyszer.. rájönnek. Hogy a víztükrök a legtökéletesebbek. Azok a Föld öreg szemei. Azokban látjuk önmagunkat, mintha belenéznénk a hold arcába. Egyenesen a szemébe. És ennek a világnak még a felét sem láttuk.
De nekem néha elég. Azt látni, amit akár vakon is láthatnék. Ezek az érzések. Láthatatlanok.
